Képaláírás: Sas előtti kút

Ismertető szöveg: Belváros - Kossuth tér

A Rudnay Gyula által "romantikus kőrakásnak" nevezett díszkutat Pásztor János Vízmerítőjével a Fekete Sas előtt állították fel 1908-ban. A valószínűleg az 1910-es évek elején készült fotó budapesti alkotója a látványt kissé túlidealizálta, túlretusálta.

Vízmerítő

1908, jelenlegi helyén 1950. Pásztor János, talapzat és medenceterv Kamotsay István, talapzat kosfejei Medgyessy Ferenc. Kossuth tér nyugati oldala, Zrínyi u. torkolata, bronz, 192 cm, talapzat műkő, 140x76x60 cm. Elliptikus vízmedence tengelye 267 ill. 210 cm.

A sokasodó vásárhelyi ártézi kutak egyikét a századfordulón a Kossuth téren, a Fekete Sashoz közel, a Zrínyi utca torkolatában fúrták. A város vezetői érezték, hogy a főtéren levő kút a szokásostól eltérő kiképzést igényel. Ezért megfelelő kútfő, medence és szobor megtervezésével, illetve elkészítésével bízták meg Pásztor Jánost, aki 1908-ban jelentette a tanácsnak, hogy a szobor elkészült, és még ez évben felállításra is került. A szobor eredetileg nem a jelenlegi helyén, hanem ettől mintegy 10 m-re keletre állott, nagy, ovális medence fölött forrástéglákból kiképzett kb. 2 m magas talapzaton. A forrástéglák közéből buggyant elő a víz. E mellett eredetileg két kantával állt a fiatal leányalak. A szobor körül nyomban a leleplezés után élénk vita alakult ki. Dr. Gonda József, a város akkori tollforgató tanácsnoka a Hódmezővásárhely c. napilap hasábjain erőteljesen támadta a kútegyüttest. "Csehtrombitás tömpe orrú rézlányáról" írt, szecessziós vonalúnak, "ultramodern"-nek tartotta a kútmedencét. A forrástéglás kiképzést "romantikus kőrakás" névvel illette. A Vásárhelyi Reggeli Újságban nem kisebb művész, mint Rudnay Gyula védte meg a szobrot. Rudnay kiállt a szobor kvalitásai mellett, amelyek írása szerint érvényesek a "könnyen odadobott üres frázis" ellenére is. A művészek vidéki meg nem értettségére is utal a cikkben Rudnay Gyula. A Vízmerítőt a Kossuth tér 1950-ben végrehajtott átrendezése alkalmából, a közúti forgalom szabályozása miatt hátrább helyezték. Az új talpazat megtervezésével Kamotsay István fiatal szobrászművészt bízták meg, aki a munka elvégzésébe mesterét, Medgyessy Ferencet is bevonta. Négyzetes hasáb talapzat tetején áll, most már csak egy korsóval karján a női alak. A korsó alatt szabálytalan, kissé sziklára is emlékeztető formációban kiképzett posztamentum, melyen az álló alak a térdét is megtámasztja. A talapzat négy, kisméretű, vízköpő szerepét betöltő kos fejét Medgyessy Ferenc mintázta. Korábbi elhelyezésével szemben a kút és a szobor vesztett monumentális összhatásából, hangsúlyosságából, ugyanakkor a mérleg nyelvét az esztétikai, minőségbeli nyereség oldalára billenti az így nyert egyszerűség, formai rend és tisztaság. Szobrászilag Pásztor a lányalak teltségét, egészségét, fiatalságát lágy, egybefogó felületi mintázással fejezte ki. A bő ruházat jól takarja, és érzékiség nélkül foglalja egybe a test formáit. A parasztlány nyugalmas, kissé elengedett tartása, derűs arca kifejezésre juttatják, hogy az egész napos munka közben a vízmerítés percei a pihenés, a kikapcsolódás kellemes időtöltését jelentették. Végül egy mondat arról is, hogy a szobor az évtizedek során a népnyelvben számos nevet kapott: Vízhordó, Korsós lány, Rézlány, sőt a népi humor "szűzlány"-ként is emlegette.

Fekete Sas szálló

A mai Fekete Sas szálló helyén 1829-ben történt leégéséig földszintes, majd 1830 után egyemeletes épületben működött a Sas vendéglő. A törvényhatósági bizottság közgyűlése 1898-ban határozta el, hogy az akkor már közel 70 éves vendéglő lebontása után annak helyén nagyobb szálloda-kávéház együttest építtet. A meghirdetett első pályázatra 15 terv érkezett be. Az 1900-ban lefolytatott bírálaton azonban egyetlen tervet sem ítéltek kivitelezésre alkalmasnak, ezért újabb, szűkebb pályázatra került sor, most már 5 résztvevővel. Ennek nyertesét, Pártos Gyulát bízták meg 1903-ban a szálloda­kávéház tervezésével. Kruzslicz Péter építési vállalkozó 1905 decemberében adta át használatra az épületet, amelyet az 1914-es tűzeset után részben újjá kellett építeni.

Eredeti elrendezésében a szállodai szobák mellett éttermet, kávéházat, söntést és sörcsarnokot foglalt magában. Emeleti részén ezen kívül ­ leginkább bálokra használt - impozáns nagytermet is kialakítottak. Ez hatalmas belső terével (hossza 32 méter, szélessége 15 méter, magassága 11 méter), páholysorával és színpadával a kor technikai lehetőségeit figyelembe véve műszakilag is figyelemre méltó építészeti teljesítmény. A nagyterem rokokót idéző rácsos és hajlított, laparanyozott belső díszítésével reprezentatív hatású.

Az épület stílusa barokk és rokokó elemekből válogatottan eklektikus. Hatalmas, középen magasított tetőzete, zárt tömege, nagyméretű osztott első emeleti ablakai az épület jelentőségét hangsúlyozzák. A homlokzat növényi, gyümölcs és emberfejes díszítő elemei könnyedséget és némi intimitást hordoznak. Az ajtók és ablakok asztalos munkája magas szintű.

A fölépült szálloda a Fekete Sas nevet kapta, és az erre utaló madárplasztikát az épület keleti homlokzatán el is helyezték. Bár ez nem kétfejű, "Habsburg sas" volt, mégis az 50-es években - téves gondolattársítás miatt - a kiterjesztett szárnyú sast eltávolították, és a nevet Béke Szállodára változtatták. A 80-as évek végén elkezdett fölújítás során a Fekete János szobrászművész közreműködésével megújított sast 1991-ben visszahelyezték eredeti helyére. Az épület már 1986-ban visszakapta eredeti nevét.

A fölújítás előtt a földszinten étterem, bisztró és bár, az emeleten 22 szobában, 51 ággyal szálloda működött. Az 1997-ben elkezdődött fölújítás részeredményeként 1998. január 25-én használatba vették az emeleti nagytermet. A Zrínyi utcai oldalon, az egykori kávéházban muzsikáló híres prímás, Czutor Béla (Béla cigány) emlékét megörökítő márványtábla van elhelyezve. Az épület déli szárnya mellett volt a századelőn a vásárhelyi fiatalság kedvelt sétáló helye, a promenád, melyet két magyar nótában is (Vásárhelyi híres promenádon..., Vásárhelyi sétatéren...) megénekeltek.