Normál kép: 470045617_44cd587cd1_o.jpg   Méret: 770x513 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Nagy kép: 470045617_44cd587cd1_o_nagykep.jpg   Méret: 2048x1365 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Ismertető szöveg: A főváros egyik gyöngyszemét, a Dunát a Gellért-hegy lábánál átívelő Szabadság hidat azoknak az előrelátó magyar nemes uraknak köszönhetjük, akik annak idején már évtizedekkel a megvalósítás előtt elfogadtak egy törvényt, amely szerint, ha a budapesti hídvámokból befolyó éves összeg meghaladja a 650 ezer forintot, új hidat kell építeni. Így történt, hogy az 1893. évi XIV. törvénycikk két új híd, a Fővám téri (ma Szabadság) és az Eskü téri (ma Erzsébet) híd építését rendelte el. A nemzetközi tervpályázatra messzi földről is sokan jelentkeztek, köztük amerikai, olasz, osztrák, német, francia, belga, holland, orosz és algériai mérnökök. A Fővám téri híd - amely a Sóház piacot kötötte össze a Sárosfürdővel - mégis egy magyar, Feketeházy János tervei alapján készült el, és a Habsburg uralkodó nevét kapta. Az építkezés 1894-ben kezdődött, két évvel később, a Millennium évében október 4-én az utolsó szegecset maga a király, Ferenc József illesztette be a kész hídba, majd átadta a róla elnevezett átjárót a forgalomnak. Az F. J. monogrammal ellátott királyi ezüstszegecset fémtok és üveglap védte a kíváncsiskodóktól, s az ereklye állítólag még az 1945-ös hídrobbantást is átvészelte, ám 56-ban nyoma veszett. A helyét jelző tok a pesti hídfőnél, a hídőr háza mellett volt sokáig látható. A 333 méter hosszú, húsz méter széles új híd 2,11 millió akkori forintba került és rendkívül modernnek számított, hiszen villamosvágányok vezettek át rajta, és nem csak gáz-, de elektromos világítással is ellátták. A hídfők mellett mindkét parton emeletes vámszedőházak is épültek. Az első villamos 1898-ban csilingelt át a hídon Pestről a Széna tér felé. Akkoriban - egészen a húszas évekig - a villamosok még alsó vezetékes járművek voltak és 1938-ig a híd szélső sávjaiban közlekedtek. A két világháború között már busz is járt a Szabadság hídon, az 1-es, méghozzá 1995-ig. A budapesti hidak sorsát a Ferenc Jóska sem kerülhette el: a menekülő németek 1945. január 16-án a felrobbantották. Helyén március 15-től - még a háború befejezte előtt - pontonhíd állt, amelyet a romos hajópillérekhez illesztettek hozzá, így elsőként kötötte össze újra a kettészakított fővárost. Az ideiglenes átkelő leggyengébb pontjait 1946. januárjában a jégzajlás elsodorta. Az újjáépítés már tavasszal megkezdődött, s a Szabadságra keresztelt dunai átkelőt már augusztus 20-án át is adták a forgalomnak. A budai oldalon lebontották a vámszedőházakat, s a sietség miatt a híd középső részén a díszkorlát kevéssé díszes lett, mint az eredeti, és az egykori zöld helyett szürkéskékre festették, mert csak ilyen színű festéket tudtak beszerezni. A Szabadság híd az 1980-as felújítás óta újra zöld.


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page