Normál kép: HUN_Tardos_COA.jpg   Méret: 770x841 Színmélység: 24bit Felbontás: 300dpi
Nagy kép: HUN_Tardos_COA_nagykep.jpg   Méret: 2000x2185 Színmélység: 24bit Felbontás: 300dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Ismertető szöveg: A címer úgynevezett háromszögű pajzs, mely középkori múlttal rendelkező település esetén használható. A település a honfoglalást követően a Tarján törzs Tardos nemzetségének szálláshelye volt. Tardos község első írásos említése 1204-ből származik, amikor is a krakkói vár birtokaként szereplő területet Imre király adománylevelével az esztergomi káptalannak adományozta. Korabeli okleveles említése 1217-ben Turdos, majd 1266-ban Tordas néven fordul elő. Mindezek indokolják a háromszögű pajzsforma választását. A címer alapszínei a kék és a vörös. A vörös szín a falu ásványi kincsét, a "tardosi vörösmárvány"-t jelzi, aminek bányászata Pannónia római uralmának idejétől Mátyás király visegrádi építkezéseinek idején át napjainkig tart. A vörös szín a vörösmárvány ásványi kincsre és a napjainkig fennmaradt kőfejtő és kőfaragó mesterségbeli tudásra egyaránt utal. A kék-vörös szín a szlovák nemzetiséget idézi. A község a török hadjáratok során elpusztult és 1720-ig lakatlan volt. Ekkor az érsekség - Keresztély Ágost herceg, Magyarország első hercegprímásának, illetve Csáky Miklós gróf hercegprímás ideje alatt - az érsekújvári birtokáról katolikus szlovákokkal népesítette be. Ezzel kialakult a település magyar-szlovák vegyes nemzetiségű lakossága. A kék mezőben lebegő arany, talpas kereszt ősi keresztény jelkép. Jelzi Tardos község lakosságának az első írásos említésétől napjainkig megőrzött katolikus hitvallását. A kereszt ősi formája utal a 306-ban mártírhalált halt négy szent pannóniai kőfaragó keresztény hite miatti mártíromságára. A két mezőt a felső mezőben haladó, jobbról balra, kissé lefelé haránt vágó ezüst, hullámos hármas pólya jelzi a falu forrásait és vizeit, idekapcsolva a folyóba ölt négy szent pannóniai kőfaragó mártírhalálának történetét. Az ezüstpólyákon úszó négy, arany vértanú korona idézi azt a négy kőfaragó mesterembert, akik Pannóniában a vörösmárvány bányában dolgoztak és együtt haltak hősi halált Krisztusért 306-ban. Klaudius, Kasztorius, Szemproniánus és Nikosztrátus a keresztény hite miatt szembe került Diokletianus császár parancsával, ezért szeges ostorokkal végigverték őket, és ólomkoporsóba zárva, élve a folyóba dobták. Emlékük ma is a négy koronás pannóniai szentként él.


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page