Képaláírás: Kerepesi temető: 29/1-1-6

Ismertető szöveg: Sárosi Gyula, családi neve: Sárosy Lajos költő. Jogi tanulmányait az eperjesi kollégiumban végezte, közben m. nyelvet és irodalmat tanított az ottani gimnáziumban. 1838-ban Sáros vm. aljegyzője, 1840-ben Aradon váltótörvényszéki jegyző. Diákévei alatt bekapcsolódott az eperjesi kollégiumban működő írói kör munkájába. Versei 1838-tól kezdve jelentek meg folyóiratokban. 1846-tól a Kisfaludy Társ. tagja, 1848 nyarán a pesti váltótörvényszék bírája. 1849 első hónapjaiban kormánybiztosként működött Debrecenben. 1849 ápr.-ában országgyűlési képviselővé választották. Kossuth biztatására megírta és kiadta Arany Trombita c. (teljes címe: Ponyvára került Arany Trombita. Az örök igazság parancsolatjára mondvacsinálta S. Gy. Debrecen, 1849), a szabadságharcról szóló verses krónikáját (kritikai kiadása Bisztray Gyula gondozásában: Bp., 1951). 12 "lehelet"-ben, eleinte epikus modorban, később szaggatott előadásban mutatja be a forrongó ország állapotát. A végén a szabadságharc igazát hirdető verses politikai röpirattá, az ellenséget kigúnyoló pamfletté lett. A szabadságharc bukása után minden megtalálható példányát megsemmisítették, Sárosinak is el kellett menekülnie. 1851-ben, távollétében, halálra ítélték. Eleinte az ország különböző tájain bujdosott majd 1850 - 52 között Sorsich Albert álnéven - mint nyelvtanár - Gyöngyösön rejtőzködött. 1852-ben elfogták, újból halálra ítélték, majd az ítéletet életfogytiglani várfogságra változtatták. 1855 végéig Königgrätzban raboskodott. Kiszabadulása után Pesten folytatta írói munkásságát. 1859-ben a solferinói osztrák vereség hírére rögtönzött Krinolin-vers c. költeménye miatt ismét pörbe fogták, és 1860. márc.-tól nov-ig a csehországi Budweisbe internálták. Élete utolsó hónapjait Pesten töltötte. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)