Képaláírás: Kerepesi temető: 34/1-1-21 [kivitelező: Gerenday-cég]

Ismertető szöveg: Bajza József költő, kritikus, szerkesztő, publicista, az MTA tagja (l. 1831, r. 1832). Bajza Jenő költő apja. A reformkor irodalmi életének egyik vezéralakja. Heves vm.-i középbirtokos családból származott. Gyöngyösön és a pesti piaristáknál tanult. Pesten iskolatársa volt Toldy Ferenc, Vörösmarty Mihály és Kossuth Lajos. Jogi tanulmányokat Pesten és Pozsonyban folytatott, ügyvédi vizsgát tett, bár ebben az időben is többet foglalkozott irodalommal. Első romantikus versei az Aurorában és az Aspasiában jelentek meg. Az Aurora irodalmi köréhez, a nyelvi vitákban pedig a neológusokhoz csatlakozott. 1824-ben joggyakorlatra Földváry Ferenchez került. Mint ennek írnoka jutott el az 1825-i országgyűlésre. 1829-ben felesküdött ügyvédnek, de ügyvédi gyakorlatot nem folytatott; birtokát bérbe adta és végleg Pestre költözött. Ettől kezdve kizárólag az irodalomnak élt. Első jelentős kritikai munkája Az Epigramma theoriája (Tud. Gyűjt., 1828), amely körül első nagy irodalmi vitája alakult ki. 1830-ban megindította a Külföldi Játékszín c. könyvsorozatot, amelyből azonban csak egy kötet jelent meg. Ugyancsak 1830-ban indult s Bajza győzelmével fejeződött be a Conversations-Lexikonnal kapcsolatos irodalmi vita, amely megszilárdította Bajza kritikusi tekintélyét. Polémiáiban a polgárosodás eszméinek szószólója volt: szembeszállt a feudális tekintélytisztelettel. Közreműködött a Kisfaludy Társaság megalapításában. A Kritikai Lapoknak (1830-36), az Aurorának (1831-37) s a Jelenkor társlapjának, a Társalkodónak (1832-37) szerkesztője. 1837-től 1843-ig Vörösmartyval és Toldyval az Athenaeumot szerkesztette. 1837-től 1838 nyaráig az akkor megnyílt pesti Magyar Színház (a későbbi Nemzeti Színház) igazgatója. 1838-ban feleségül vette Csajághy Juliannát. A 40-es évek elejétől főképp az Athenaeumba írott színibírálatai (Játékszín Krónikája) fontosak. 1844-ben szerkesztette a Történeti Könyvtár c. könyvsorozatot és közvetlenül is bekapcsolódott a reformkor politikai harcaiba. 1847-ben ő szerkesztette az Ellenzéki Körnek külföldön, a magyarországi cenzúra megkerülésével kiadott Ellenőr c. politikai zsebkönyvét. 1847. okt.-től 1848. máj.-ig ismét a Nemzeti Színház vezetője aligazgatói minőségben. 1848-ban a Kossuth Hirlapja c. napilap és 1849-ben az első számmal megszűnt Futár c. lap szerkesztője. Kinevezték könyvtár igazgatóvá, de állását már nem tudta elfoglalni. A szabadságharc bukása után 1851-ig bujdosott. Élete utolsó éveiben műveit rendezte sajtó alá. Merengő, érzelmes hangú lírájával iskolát, az ún. almanachköltészetet teremtette meg. Hazafias politikai költészetében azonban hangot kaptak a reformkor nagy eszméi is. A szabadságharc után írt versei a zsarnokság gyűlöletéről, a forradalomhoz való hűségéről tesznek tanúságot. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)