Képaláírás: Farkasréti temető: 21/1-1-13

Ismertető szöveg: Szabó Magda Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító. Szülővárosában, a mostani Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumában (akkor Dóczi Leánynevelõ Intézet) tanult, itt érettségizett 1935-ben; 1940-ben a debreceni egyetemen kapott latin-magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. A helyi Református Leányiskolában, majd Hódmezővásárhelyen tanított 1945-ig, amikor a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett. Az 1940-es években tanít Páhi (Bács-Kiskun megye) községben rövid ideig. 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de még abban az évben visszavonták tőle és állásából is elbocsátották; egészen 1958-ig nem publikálhatott. Ebben az időben általános iskolai tanárként dolgozott. Az eredetileg költőként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. Ettől fogva szabadfoglalkozású íróként élt. Számos önéletrajzi ihletésű regényt írt, az Ókút, a Régimódi történet és a Für Elise saját és szülei gyermekkorát valamint a 20. század elejének Debrecenjét mutatja be. Sok írása foglalkozik női sorsokkal és kapcsolataikkal, például a Danaida vagy a Pilátus. 1985 és 1990 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke volt. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja és az irodalmi osztály rendes tagja lett. 1947-ben kötött házasságot Szobotka Tibor íróval, akinek alakját Megmaradt Szobotkának című könyvében idézte fel. A férj halála után Szabó Magda lett hagyatékának gondozója. Az egyik legtöbbet fordított magyar íróként regényei számos országban és nyelven megjelentek. Alapító tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának. Kilencvenedik születésnapján rengetegen ünnepelték, szülővárosában könyvesboltot neveztek el róla. Szabó Magdát 2007. november 19-én, 90 éves korában, kerepesi otthonában olvasás közben érte a halál. (Forrás: Wikipédia)

Szobotka Tibor író, műfordító, irodalomtörténész, József Attila-díjas (1974), az irodalomtudományok kandidátusa (1963), Szabó Magda író férje. 1930-1935 között angol-német-művészettörténet szakon a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végzett, ott lett okleveles középiskolai tanár és bölcsészdoktor. Tanulmányai befejezése után Angliába utazott, majd hazatérve angol-német levelezőként helyezkedett el a Hungaria-Jackard gyárban. A II. világháborúban katona volt. 1945-től a Magyar Rádió munkatársa. A Tükörnél, Magyar Nemzetnél volt lektor, szerkesztő, rovatvezető, majd a Magyar Rádió műsorfőtitkára, 1950-ben elbocsátották. 1950-1952-ig a Tankönyvkiadó Vállalatnál működött kijelölt munkakörökben, dolgozott nyomdai korrektorként, volt a kereskedelmi részleg alkalmazottja. 1952-1954 között általános iskolai tanár. 1957-ben kérte és megkapta a Magyar Rádiótól rehabilitálását. 1954-től az ELTE (Eötvös Loránd Tudományegyetem) kari titkárságán működött, 1957-től a világirodalmi tanszéken, előbb adjunktus, majd 1966-ban docens lett. 1973-ban nyugalomba vonult. A Pen Club egyik alelnöke volt, rendszeresen publikált az Élet és Irodalomban, a Kortársban. Műfordítóként hiteles tolmácsolója volt Sinclair Lewis, Galsworthy, George Eliot, James Joyce stb. műveinek. Életmű sorozatát 1983-ban a Magvető Könyvkiadó indította el. Életrajzát felesége, Szabó Magda fejezte be a rendelkezésre álló naplók, tartalomtervezet és elkészült részek segítségével: Megmaradt Szobotkának (Bp., 1983.) (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)