Normál kép: 1271260304.jpg   Méret: 770x577 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Nagy kép: 1271260304_nagykep.jpg   Méret: 2560x1920 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Ismertető szöveg: A mandula egy csonthéjas termés, illetve az azt termő mandulafa (Prunus dulcis, Prunus communis, Prunus amygdalus vagy Amygdalis communis) rövidebb neve. Őshazája Nyugat-, Közép- és Kelet-Ázsia. Legközelebbi rokona az őszibarack, távolabbi rokonai a szilva és a kajszi. A mandulafa termése a világ összes olajos magvai közül az egyik legrégebbi és legismertebb. A mandula a kedvező életkörülmények között eléggé nagy fává fejlődik, erős, gyakran vastag törzset nevel, koronája hajlamos az elsűrűsödésre. A faj páratlan szívósságánál fogva megtelepszik a napégette, száraz, sziklás lejtőkön is, de itt inkább bokoralakot ölt. A mediterrán országokban leggyakoribbak a magról kelt fák, amelyek 3-8 m magasságot érnek el, szabálytalan koronát fejlesztenek, kérgük ripacsos, gyakran furcsán csavarodott. Fája jó talajon és megfelelő ápolás mellett 6-8 méter magas, a korona átmérője 4-8 méter közötti. A felnyíló csonthéjas termés külső és középső terméshéja éréskor felreped és kihull a csontár. A mag édes és keserű lehet. A termelt édesmagvú fajták papír-, félpapír- és kemény magvúak lehetnek. Magyarországon a mandulatermesztés a 19. század végén kezdődött, amikor a filoxéravész miatt kipusztult szőlők helyére a barack mellett mandulát is telepítettek. A második nagy telepítési hullámban (1930-as és 40-es években) már magyar fajták telepítését ajánlották. Európában elsősorban a vastagabb héjú fajtákat termesztik, az USA déli részén elterjedtebbek a vékonyabb héjú, könnyen törhető csemegefajtái. Legjobb termőhelyei a kissé emelkedettebb, védett, déli domboldalak. Gazdaságos termesztése csak a szubmediterrán hatásoknak kitett mikrokörzetekben (Baranyában, a Balaton-felvidéken, Vértesalján, Buda környékén, a Mátraalja és Hegyalja egyes részein) remélhető. A Kárpát-medencei mandulafajták önmeddőek, vagyis egy más fajtájú fa virágporára van szükség a virágok megtermékenyüléséhez. A mandulamag fehér belseje fogyasztható, miután feltörtük a csonthéjat és megtisztítottuk a vékonyabb héjától. Főleg cukrászkészítményekhez, illetve édes ételekhez használatos, főként aprítva. A marcipán alapanyagát képezi. Ünnepi ételeket tehetünk vele különlegessé, például mandulás pulyka, mandulás hal. A mandula fehérjét, egyszeresen telítetlen ( olajsav ) és többszörösen telítetlen zsírsavakat, olajat, szénhidrátokat és ásványi sókat ( K, Ca, Mg, Fe, P ) tartalmaz. Minden bőrtípusra jó az olaja, E-vitamint is tartalmaz. Rendszeres használatával a bőr puha és bársonyos lesz. (Forrás: Wikipédia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page