Normál kép: 1262539934.jpg   Méret: 770x577 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Nagy kép: 1262539934_nagykep.jpg   Méret: 1024x768 Színmélység: 24bit Felbontás: ismeretlen
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Pompás varjúhájvirágon nektárt gyűjtő méh.

Ismertető szöveg: A méhek repülő rovarok, amelyek közeli rokonságban állnak a darazsakkal és a hangyákkal. Külön vonalat képviselnek az Apoidea főcsaládban, jelenleg az Anthophilák közé soroltak. Megközelítőleg 20 000 ismert fajuk létezik, habár sokuk nincsen leírva, illetve besorolva. Ennek köszönhetően a számuk feltehetően magasabb. Az Antarktiszt kivéve az összes kontinensen előfordulnak. A méhek legtöbbje alig ismert. A legkisebb a törpe méh (Trigona minima), ami körülbelül 2,1 mm hosszú. A legnagyobb a Megachile pluto - kifejlett egyedeinek hossza megközelíti a 39 mm-t. Az északi féltekén a leggyakrabban előforduló fajok a karcsúméhek (Halictidae) családjába tartoznak. Legismertebb fajuk a háziméh, amely több más fajhoz hasonlóan mézet termel. A méhek a nektár és a pollen fogyasztására adaptálódtak; ezekből nyerik az energiát és a fehérjéket. A pollenek többségével lárváikat etetik. Táplálékukat a hosszú proboscidesszel, (komplex, összetett nyelvvel) kaparinthatják meg a virágokból. A hímek antennája általában tizenhárom, a nőstényeké tizenkét szegmentumból áll. Minden fajuknak két pár szárnya van, és ezek közül a hátsó pár kisebb. A méhek kulcsszerepet töltenek be a növények beporzásában, és a virágos növények legfontosabb beporzói. Gyűjtenek pollent és nektárt is. A nektárt gyűjtő egyedek is poroznak be növényeket, de a pollent gyűjtők sokkal hatékonyabb beporzók. A legújabb elemzések szerint az emberiség élelmiszertermelésének mintegy harmada függ a rovarok beporzó tevékenységétől, nagyrészt a méhekétől. A legtöbb méh bolyhos; a polleneket a szőrszálak elektrosztatikus töltése tapasztja a rovar testéhez. Ha a nőstény méhek egy kis időre felfüggesztik a takarmányozást, megtisztítják testüket, és a pollenszemcséket egy csomagba, úgynevezett scopába gyűjtik; ez a legtöbb méh hátsó lábán található. A legtöbbjük az összes virágból gyűjt pollent, de akadnak egy-egy növényre szakosodott fajok is. A pollent és a nektárt többnyire összekeverik, és így eleinte folyékony, de megkeményedő tartalék élelmiszertömeget hoznak létre. Ezt aztán megformálják, és a lépekben tárolják. Az így megtöltött sejtekbe helyezik petéiket, majd lezárják azokat. A virágok meglátogatása sok veszélyt hordoz magában: karoló pókok, gyilkos bogarak és különféle madarak vadásznak rájuk. Tizedelik állományukat a rovarirtó szerek is - ezek vagy közvetlenül az élőlényekre hatnak, vagy táplálékukra. (Forrás: Wikipédia)



A varjúháj (Sedum) a varjúhájfélék (Crassulaceae) családjába tartozó nemzetség, amelybe világszerte több mint 500 faj tartozik. Magyarországon a borsos varjúháj és a hatsoros varjúháj meglehetősen gyakori. Ausztrália és az antarktikus flórabirodalom kivételével mindenütt honos; (Ausztráliába néhány faját betelepítették); de a fajok többsége holarktikus. Gyökerei sekélyen a felszín alatt terülnek szét. Több más, a varjúhájfélék családjába tartozó nemzetségtől eltérően tőlevélrózsája egy fajnak sincs: elheverő vagy ritkábban felálló szárukon keresztben átellenesen állnak megvastagodott, általában hengeres, néha ellaposodó, de szinte mindig apró leveleik - ritkábban más levélállások is előfordulnak; levélnyelük általában nincs. Sugaras szimmetriájú virágai többnyire bogernyővirágzatban nyílnak. A változatos színű virágoknak 5-5 (ritkábban 6-6) csésze- és sziromlevele van; a porzók száma ugyanennyi vagy kétszer ennyi. A szirmok csúcsa hegyes, a virág felülről nézve csillag alakú. A fajok többségük lágyszárú, levélszukkulens pozsgás növény, vagyis jól tűri a szárazságot. Néhány faj fásulú szárú félcserje, mások epifiták; akadnak köztük örökzöldek, félörökzöldek és lombhullatók is. A trópusi-szubtrópusi fajok a Kárpát-medencében nem télállók. Levéldugványról kiválóan szaporítható, a szárról könnyen letörő levélkék spontán is könnyen meggyökeresednek. Sziklakertek, sekély talajrétegű napos felületek igénytelen gyeppótló, talajtakaró, illetve dísznövénye. (Forrás: Wikipédia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page