Ismertető szöveg: Latin neve: Misumena vatia. Virágokon élve ragadozó életmódot folytatnak, az oda szálló vagy mászó rovarokat fogyasztják. Nyár elején párzanak. A jóval kisebb méretű hímek virágról virágra mászva keresik a nőstényeket, ami nem veszélytelen, ezért gyakran látni egy vagy több lábát elvesztett hím példányt. Ha megtalálja a nőstényt, a feje fölött a potrohához (opisthosoma) mászva, tapogatólábait (pedipalpus) beillesztve megtermékenyíti a nőstényt. A selymes kokonokat a virágtól távol rejti el. A faj színe, mintázata igen változatos lehet. Az alapszín többnyire fehér, lilás vagy szürkés erezettséggel. A fejtor szélein sötétebb sáv figyelhető meg, ami a fejtor oldalaira is lehúzódik. A potroh háti oldala leggyakrabban egyszínű, a hát és az oldal peremén gyakran piros, szakadozott sáv követi a potroh hátrafelé háromszög alakban kiszélesedő alakját. Előfordul, hogy a potroh felszínén, a középvonallal és a potrohszéllel párhuzamosan is végigfut egy halvány piros sáv. A nőstények alapszíne sárga is lehet, a mintázat akkor is hasonlóan alakul. A hímek fejtora és első két pár lába egészen sötét, akár fekete, potrohuk a fehér-sárga közötti palettán mozog, mintázatukban a piros középsáv fejlett. Színváltoztatásra képesek, ezt folyékony sárga festékanyag kiválasztásával érik el. A fehér színű virágon található pókok pigmentje mélyebb rétegekbe szállítódik, így a belső, fehér guaninnal telt mirigyek válnak láthatóvá. A sárga színre való átállás hosszabb időt vesz igénybe, mivel ilyenkor először a sárga festékanyag termelésére van szükség. A virághoz (pl. aranyvessző) alkalmazkodott színű pók emberi szemmel nehezen észrevehető. A színváltás fehérből sárgába 10-25 napig, a fordított irányba mintegy 6 napig tart.