Normál kép: 1898_Oldal_112_b.jpg   Méret: 770x348 Színmélység: 24bit Felbontás: 200dpi
Nagy kép: 1898_Oldal_112_b_nagykep.jpg   Méret: 1580x716 Színmélység: 24bit Felbontás: 200dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Frigyes főherczeg leányai.
1. Mária Krisztina (szül. 1879). 2. Mária Anna (szül. 1882). 3. Henriette (szül. 1883). 4. Natália Mária Terézia (szül. 1884; megh. 1898 márcz. 23.). 5. Gabriele (szül. 1887). 6. Izabella (szül. 1888). 7. Mária Alice (szül. 1893).

Ismertető szöveg: Natália főherczegnő halála.
Az egész ország nagy részvéttel vette hírét annak a gyászos esetnek, hogy Pozsonyban Frigyes főherczeg és Izabella főherczegasszony egyik kedves leánya, a még csak 14 éves Natlia főherczegnő e hó 23-dikának éjjelén egy hétig tartott sulyos betegség után jobb létre szenderült. Mély bánatba boritotta ez az igen korai halál nemcsak a példás szeretetben élő főherczegi családot, hanem az egész uralkodó-házat s annak élén magát a királyt is, a ki csak nem régiben, a Mária Terézia szobrának fölavatásakor is oly sok bensőséggel tanusította Frigyes főherczeg és népes családja iránti szeretetét.
Az elhunyt főherczegnő negyedik szülöttje volt annak a boldog házasságnak, melyet Frigyes főherczeg és Izabella főherczegasszony 1878 okt. 8-án kötöttek s melyet az ég nyolcz leány és (a múlt évben) egy fiú gyermekkel áldott meg. Egy leányka, Stefánia Mária főherczegnő, még kiskorában meghalt, 1890 aug. 29-én; a többiek heten a legvirulóbb testi, lelki egészségben fejlődtek szülőik nagy boldogságára s Pozsony városának büszkeségére, mely, mióta a főherczegi család állandó lakhelyévé választotta, a főherczegi gyermekeket is mintegy sajátjainak tekintette, annyival inkább, mivel a két első kivételével mind ott születtek.
Izabella főherczegasszony eleitől fogva maga vezette gyermekei nevelését. Magyar tanárokat és tanitónőket alkalmazott melléjük, hogy a haza nyelvét már kis korukban elsajátíthassák, melyet különben ő maga is elsajátított, mihelyt a család Pozsonyban megtelepedett. Nevelési rendszerében az előkelőséget egyszerűséggel, a vallásosságot fenkölt gondolkozású műveltséggel, a lelki finomságot a test czélos fejlesztésével párosította. Csupa élet, öröm és boldogság töltötte be a főherczegi palotát. A 20 és 5 év közt járó főherezeg kisasszonyokat általános szeretet és népszerűség környezte eleitől fogva az egész városban, melynek útczáin vagy kies környékén oly gyakori, mint kedves látvány, a mint a bájos gyermekek egy csapatban s renden fehér ruhában sétálgatnak, nyájasan fogadva és viszonozva a közönség üdvözléseit.
A most elhúnyt Natália főherczegnő egyike volt testvérei közt a legkedvesebbeknek. Szép szőke, mosolygó arczú leányka volt, a kinek egészségtől duzzadó alkatában senki sem vélte volna a halál magvának lappangását. S mégis áldozatává lett egy véletlen meghűlésnek. Márczius 16-án betegedett meg. Erős lázba esett, mely rögtön nagy erővel támadta meg szervezetét. A megrémült szülék az udvari orvoson kivűl a leghírnevesebb bécsi orvostanárokat is azonnal a beteg ágyához hívták. De hasztalan. A baj sokkal nagyobb volt, hogysem az emberi tudomány el tudhatta volna hárítani. A végzetes lázat nem lehetett megszüntetni, sem a hagymázos jelenségeket elfojtani. Hét napi szenvedés alatt annyira kimerült a szegény kis szenvedő, hogy márczius 23-án már eszmélete is elhagyta, s azontúl nem ismerte meg többé szülőit sem, kik a legnagyobb szeretettel és önfeláldozással ápolgatták maguk is éjjel-nappal. Este felé az eszméletlenség már haldoklássá változott. Ekkor a főherczegi család kivánatára megjelent az udvari pap s minthogy többé semmi reménység nem volt, föladta a haldoklónak az utolsó kenetet. Tiz óra tájban a beteg mellett folyton jelen lévő orvos azt a szomorú jelentést tette a szomszéd szobában együtt levő bánatos családnak, hogy a kedves gyermeknek végső perczei közelegnek. A főherczegi szülők zokogva állták körül a haldokló ágyát s a fájdalomtól megtörten borultak gyermekük tetemére, mikor 10 1/2 órakor végképen elszállt belőle a lélek, s mindörökre oda lett az a szép jövő, a melyet e fejedelmi gyermekre mindenki várhatott. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. március 27.)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page