Képaláírás: Jézus Krisztus a betegek közt. - Rembrandt rézkarcza után.

Ismertető szöveg: Este van. Egy roskadozó épület derengő világú csarnokában gyűlt együvé Galilea népe, hogy segítségül hivja a Megváltót, láthassa arczulatját és hallhassa szentelt igéit. De megjelentek az írástudók és farizeusok is, hogy kísértetbe és tőrbe ejtenék. Balra az előtérben áll egy jól táplált rabbi, gazdag öltözetben, széles barettel s hátul összefogott kezeben arany gombu bottal. Gőgös megvetéssel nézi a csoportosulást. Egy emelvény körül egy csoport zsidó látható, élénken vitatkozva Jézus istenvoltáról. Egyik a kezével ég felé mutat, a honnan az emberfia származott, míg vele szemben gúnyosán mosolyog egy vén írástudó az ily hiszékenység fölött. A betegek, sánták, bénák, vakok, köszvényesek és bélpoklosok csapatja a boltozat bejáratához közel telepedett le. E csoport közül emelkedik elő az Üdvözítő magasztos alakja, feje körül mennyei glóriával s egész lényében túlvilági fenséggel - s mégis ember az emberek között: a szelid arcz, a szeretettel teljes tekintet, a vállaira hullámzó haj, az egyszerű redőzetben aláömlő öltözet, - minden oly férfiura vall, ki a népből született s a népnek hirdet örvendetes jövendőt. A Megváltó mellett áll egy szokratesi arczvonásu férfi, mintegy jelképezve a görög bölcsészetet, melyet Rembrandt oda állit az uj tan csodáinak tanujaként. A bölcs arczán gondolkodás látszik, félig hit, félig kétkedés, mig szomszédjai, becsületes kézművesek, s egy gazdag öltözetű ifjú, ki mélázva fekteti arczát tenyerébe, figyelemmel és áhítattal hallgatják a szavakat: "Isten külde engem, hogy hirdetném a szegényeknek az evangéliumot s gyógyítanám a szenvedő sziveket."
A tér második felén jajgatva és siránkozva tolong, a nyomorékok és szerencsétlenek raja Jézus felé. Egy szegény beteg asszony, kit gyékényre fektetve, Jézus lábai elé helyeztek, legalább ujjai hegyével szeretné megérinteni az Üdvözítő ruhájának szegélyét, mig leánya esdekelve emeli karjait feléje. Egy öreg asszony szapora szavakkal igyekszik a Megváltó figyelmét magára vonni jajveszékelve terjeszti feléje elsoványodott száraz kezeit, mintha kérne valamit a mögötte látható nyomorék részére. Ezzel szemben szerényen vonul háttérbe az erőteljes férfialak, a targonczára mutatva, melyen szenvedő öreg anyjával ketten elhozták a köszvénytől és görcsöktől megmerevedett testű apát. A közeledők között ott látni még egy koros párt. A hü hitvestárs gondosan támogatja a fáradtan vánszorgó, botjára támaszkodó roskatag aggastyánt, hogy a nagy gyógyító vegye le róla az emésztő kórt. Balra az előtérben egy fiatal anya hozza Jézus elé csecsemőmagzatát, hogy áldaná meg, mig egy másik, karján a gyermekkel, félénken vonakodik közeledni, s tán hátramaradna, ha a mellette levő fiu ruhájánál fogva nem húzná a nazarethi rabbi felé.
A sötét háttért betegek alakjainak körvonalai elevenítik meg, kik messze földről járultak a Megváltó színe elé. Közöttük feltűnik a homályban egy fekete - bizonyára Aethiopiából érkező - alak, egy szamár mellett állva. Feje be van kötve, fejét ugy tartja, mint a vakok, s ő is várni látszik, hogy Jézus megérintse szemeit és ő lásson.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1880. márczius 28.)