Képaláírás: Arany János szobra a leleplezés után.

Ismertető szöveg: A nemzeti múzeum előtt már a délelőtti órákban nagy tömeg gyülekezett össze, s érdeklődéssel nézte azt a négy zászlós árbócz által alkotott sarokra feszített magas vászonkarámot, mely Arany szobrát takarta el a szem elől. A közönség mind sűrűbb és sűrűbb sorokban foglalt helyet a rácsos kerítésen belül, a múzeumi kertben, elfoglalva a múzeum impozáns oszlopos homlokzatához fölvezető nagy lépcsőzetet, megtöltve a széles utczát is, a hol még legkedvezőbb volt a néző helye, mert szemközt láthatta a szobrot. A közel eső nagy házakon vigan röpkedtek a zászlók, s az ablakok és erkélyek megteltek kíváncsi nézőkkel.
Bizonyos fesztelenség uralkodott a tömegben, mely példás rendet tudott tartani és szivesen üdvözölte a közélet jeleseit. Wekerle miniszterelnök az ünnepély kezdetéig ott járt a közönség közt, beszélgetett ismerőseivel és üdvözölte őket. Fejérváry honvédelmi miniszter a katonaság főtisztjei elé sietett, kik feltűnő nagy számmal jelentek meg s elől járt köztük hg. Lobkovitz hadtestparancsnok. A nemzeti múzeum lépcsőzete volt a legtarkább a hölgyek seregétől, s a virágos kalapok ezreitől. A férfi előkelőségek közül sokan öltöttek díszmagyart. Az akadémia küldöttségében Eötvös Loránd báró, Gyulai Pál, Beöthy Zsolt diszmagyarban jöttek el egy kis csapat egyetemi ifjú is magyar díszöltönyben hozta el az ifjúság koszorúját, melyet egy fiatal Szapáry gróf helyezett a szobor talapzatára. A bihari deputáczió szép magyar ruhában jelent meg. A vasrácson belül csak jegyekkel lehetett jutni. Azon kivül az utczai közönség foglalt helyet, tömött nagy csoportokban és az ünnepély alatt a lóvasúti közlekedésnek is szünetelni kellett.
A szobor egyik oldalán szóles emelvényt rendeztek be. Ott volt a költő fia : Arany László nejével. Veje : Széli Kálmán lelkész és sógora Ercsey a szalontai küldöttséggel érkeztek, melyet Balogh József főbíró vezetett. Az akadémia küldöttsége és előkelőségek foglalták el az emelvényt. Stróbl Alajos, a szobor művésze, Schikedanz tanár, ki a talapzat tervét készítette és Beschorner, ki a szobrot öntötte, ott vártak a vászon körül. Tudósok, irók, művészek, a hivatali rangosztályok különböző fokozatai, főrendek, képviselők fényes és nagy gyülekezete volt ez, s hozzá egy nagy tömeg, mely ünnepiességet, komolyságot és érzést fejez ki, a mint várja, hogy tanuja lehessen egy nagy költő dicsőítésének
A mint a küldöttségek s az akadémia tagjai megérkeztek s elfoglalták helyeiket: egy órakor, a budai dalárda a "Szózat" eléneklésével nyitotta meg az ünnepélyt.
A beszéd végeztével aláhullt a négy árbocztól tartott vászonfal, s az aláömlő verőfényben ott ragyogott Arany alakja, a talapzat egyik oldalán az erős Toldi, a másikon a gyöngéd és poétikus Piroska, ki koszorú után nyúl, hogy oda adja a költőnek az előrészen pedig a kiterjesztett szárnyú turul madár, s a talapzaton a fényes név, semmi egyéb, csak Arany, melyet a delelőn álló nap szikrázó tündöklésbe hoz. A tömeg hosszan és lelkesen éljenez, a férfiak megemelik kalapjokat, nők kendőkkel lobogtatnak. Mindenki hódol a költőnek.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1893. május 21.)