Képaláírás: A vizsla bevezetése

Ismertető szöveg: "Mihelyt a fiatal vizsla az eddig felsorolt összes gyakorlatokat kedvvel és készséggel végzi, hozzákezdhetünk a vadászterületen való kiképzéséhez és amennyire lehetséges, lassankint megismertetjük a különféle vadnemekkel. Legelőször a szabad mezőre kell a növendéket kivezetni, még pedig a legjobb tavasszal páros foglyokra, mert a csupasz mező, melyen a szél iránya egyenletes, legalkalmasabb a vizsla orrának megítélésére s egyszersmind zavartalanul észlelhetjük annak minden mozdulatát. Megjegyzendő azonban, hogy nem mindig annak a vizslának van a legjobb orra, melyik a vadat legmesszebbről megérzi, mert a szimat foka mindig a szél irányától és erejétől, továbbá a levegő sűrűségétől függ. Az idomító még akkor is, ha ilyen alkalommal nem vadász, szerelje fel úgy magát, mintha vadászatra menne, hogy növendékét ehhez szoktassa hazulról a vadászterületre a vizslát pórázon vezesse és csak itt eressze szabadon "előre!" vezényszóval s egyszersmid megmutatva az irányt is, amelyben keressen."
Forrás: Diezel, Carl Emil : Az apróvad vadászata (56. p.)
https://mek.oszk.hu/13100/13111/