Képaláírás: Herman Ottónak a madarakról írt új könyvéből. - Koszkol Jenő festménye
A szántóvető és a madár.

Ismertető szöveg: Erdő, mező, hegy, völgy csak úgy igazán szép, úgy van bennük élet, ha madarak sem hiányoznak. A szántóvetőt szinte el se lehet képzelni, hogy pacsirta ne énekeljen körülte a kék levegőben, vagy bibicz panaszkodó szava ne hallj ék a szomszéd semlyékesről. Mi volna a sík viz, a nádas, ha siránkozó csérek, fütyölő szélkiáltók, buffogó dobosgémek, bakcsók, húzó vadruczák, csicsergő nádirigók nem élénkítenék meg környékét? Még a fenséges Hortobágy is kihalt, sivár, elszomorító sivatag volna, ha olykor egy-egy falka vadlúd, túzok, daru, szélkiáltó nem szelné keresztül végetlen kókellő kupoláját. Az erdő is csak úgy igazán erdő, ha harkály kopácsolása, pinty, csiz, tenglicz füttye, dala zavarja meg csöndjét.
De nemcsak a természet szépségének növelésére, kiegészítésére való a madár, nemcsak gyönyörködteti az embert, hanem hasznos, nélkülözhetetlen munkatárs is, a mely nélkül híjába volna minden fáradság, a férgek, bogarak elpusztítanának mindent, kopaszszá, sivárrá tennének erdőt, mezőt, kertet egyaránt.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1901. május 12.)