Képaláírás: Zichy Mihály temetése. - Jelfy Gyula fényképei.
A koporsót tartalmazó ládát kiemelik a vasúti kocsiból

Ismertető szöveg: Zichy Mihály, zicsi és vásonkeői (Zala, 1827. október 14. - Szentpétervár, 1906. március 1.) festő, grafikus, az illusztrálás és a magyar romantikus festészet kiemelkedő alakja és úttörője. Pesten Marastoni Jakabnál, Bécsben Waldmüllernél tanult. A cárok udvari festője, húszéves korától - néhány éves párizsi és rövid hazai megszakítással - haláláig, negyvenkilenc évig dolgozott Oroszországban.
1842-től jogot hallgatott Pesten. 1844-től Bécsben festészetet tanult. 1846-ban készült el Mentőcsónak című festménye. 1847-ben ajánlással Szentpétervárra került, és a cár egyik rokonának rajztanára lett. 1849-ben festette meg Batthyány Lajos arcképét. 1850-től retusőr volt egy fotóműteremben. Közben ceruzarajzai, akvarelljei, portréi születtek. 1853-ban az orosz cár megrendelésére egy gatcsinai vadászatról rajzsorozatot készített, és ezzel elnyerte az udvari művész címet. 1868-ban készült el Autodafé című festménye a spanyol inkvizíció borzalmairól.
1874-től Párizsban élt. Deák Ferenc halála után megbízták az Erzsébet királyné koszorút helyez Deák ravatalára című kép megfestésével. A Párizsi világkiállításra 1878-ben festett A rombolás géniuszának diadala című háborúellenes festményét kicenzúrázták a kiállításról. 1881-ben visszatért Szentpétervárra, és főleg illusztrálással foglalkozott: Madách Imre: Az ember tragédiája, Arany János: Balladák. Petőfi, Lermontov, Gogol, Puskin illusztrációk Rusztaveli: A tigrisbőrös lovag. A cári udvarban - belső használatra - erotikus tárgyú rajzokat is készített (Zichy Mihály: Erato Corvina, 1989).
(Forrás: Wikipédia)