D O K U M E N T U M A Z O N O S Í T Ó 
 F á j l n é v : v_mihaly_eloszo.jpg
C Í M 
F ő c í m : Vörösmarty Mihály: Előszó
B e s o r o l á s i   c í m : Vörösmarty Mihály: Előszó
A L K O T Ó 
S z e r e p : létrehozó
B e s o r o l á s i   n é v : Voda
U t ó n é v : Zsófia
I n v e r t á l a n d ó   n é v : N
D Á T U M 
E s e m é n y : felvéve
I d ő p o n t : 2017-09-27
E s e m é n y : létrehozva
I d ő p o n t : 2015-03-27
D á t u m r a   v o n a t k o z ó   m e g j e g y z é s : A prezi létrehozásának időpontja.
D O K U M E N T U M T Í P U S 
A   t í p u s   n e v e : prezentáció
R É S Z G Y Ű J T E M É N Y 
M e g n e v e z é s : Prezentáció
M e g n e v e z é s : Könyvtártudomány - prezentáció
E R E D E T I   K I A D V Á N Y ,   O B J E K T U M 
S Z Á R M A Z Á S I   H E L Y 
M e g n e v e z é s : Prezi
J O G K E Z E L É S 
A   j o g t u l a j d o n o s   n e v e : Voda Zsófia
S z e r z ő i   j o g i   m e g j e g y z é s e k : Nem jogvédett
S z e r z ő i   j o g i   m e g j e g y z é s e k : Nyilvános és újrafelhasználható
T É M A 
T é m a k ö r : Irodalomtörténet, irodalomtudomány
A l t é m a k ö r : Magyar irodalom története
T é m a k ö r : Szépirodalom, népköltészet
A l t é m a k ö r : Klasszikus magyar irodalom
T é m a k ö r : Irodalomtörténet, irodalomtudomány
A l t é m a k ö r : Műelemzés
T Á R G Y S Z Ó 
T á r g y s z ó : Vörösmarty Mihály (1800-1855)
V I A F I d : 59090454
M i n ő s í t ő : személynév
T á r g y s z ó : romantika
M i n ő s í t ő : stílus
I D Ő - H E L Y   T Á R G Y S Z Ó 
T á r g y s z ó : 1850
M i n ő s í t ő : időszak
L E Í R Á S 
N y e r s   v a g y   O C R - e s   s z ö v e g : ELŐSZÓ A kései Vörösmarty - Schöpflin 1908-ban fedezi fel az Előszót, melyet A vén cigány előszavának tart - évtizedekig nem kezelik önálló műként - kéziratból, posztumusz adták ki - a cím lefokozza a mű autonómiáját 1849 és 1855 között - számos hipotézis: ez volt az utolsó műve, 53-54-ben készülhetett, - az értelmezéshez hiányzik a kontextus, az életrajzban és életműben egyaránt Tipográfiai kép Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. Zöld ág virított a föld ormain. Munkában élt az ember mint a hangya: Küzdött a kéz, a szellem működött, Lángolt a gondos ész, a szív remélt, S a béke izzadt homlokát törölvén Meghozni készült a legszebb jutalmat, Az emberüdvöt, melyért fáradott. Ünnepre fordúlt a természet, ami Szép és jeles volt benne, megjelent. Öröm - s reménytől reszketett a lég, Megszülni vágyván a szent szózatot, Mely által a világot mint egy új, egy Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje. Hallottuk a szót. Mélység és magasság Viszhangozák azt. S a nagy egyetem Megszünt forogni egy pillantatig. Mély csend lön, mint szokott a vész előtt. A vész kitört. Vérfagylaló keze Emberfejekkel lapdázott az égre, Emberszivekben dúltak lábai. Lélekzetétől meghervadt az élet, A szellemek világa kialutt, S az elsötétült égnek arcain Vad fénnyel a villámok rajzolák le Az ellenséges istenek haragját. És folyton-folyvást ordított a vész, Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg. Amerre járt, irtóztató nyomában Szétszaggatott népeknek átkai Sohajtanak fel csonthalmok közől; És a nyomor gyámoltalan fejét Elhamvadt várasokra fekteti. Most tél van és csend és hó és halál. A föld megőszült; Nem hajszálanként, mint a boldog ember, Egyszerre őszült az meg, mint az isten, Ki megteremtvén a világot, embert, E félig istent, félig állatot, Elborzadott a zordon mű felett És bánatában ősz lett és öreg. Majd eljön a hajfodrász, a tavasz, S az agg föld tán vendéghajat veszen, Virágok bársonyába öltözik. Üvegszemén a fagy fölengedend, S illattal elkendőzött arcain Jókedvet és ifjuságot hazud: Kérdjétek akkor ezt a vén kacért, Hová tevé boldogtalan fiait? A kései Vörösmarty - alkalmi versek, műfaji kötöttség, kisebb súly 1851: sírversek 1854: Batthyányi Kázmér halálára írt versek - a két nagy költemény - Előszó és A vén cigány - az 1849-ben, egyazon napon írt két vers (Setét eszmék borítják… és Átok) - két keltezetlen, kétes datálású töredék (Mint a földmivelő és Fogytán van napod) - Vörösmarty közben a Lear király fordításán is dolgozott Kappanyos András tanulmánya alapján Vörösmarty Mihály: Előszó avagy egy romantikus főmű késedelmes kanonizációja Gyulai-féle kritika Nyugat-féle kritika 1854: "Szegény öreg, csak azt tudja írni, ami a szívén fekszik, ő sem tartozik a legújabb kor költői közé" "kedves, rokonszenves magyar nemes úr", a magyar kultúra "nagyelbeszélésébe" illeszkedik Petőfihez és Aranyhoz a költő kései alkotói szakasza (1849-től) értelmezhetetlen mellékszálként tűnik fel a kanonizálás megkezdése árnyalt elemzés: 20.sz. 70-es évei Schöpflin Aladár száll szembe először fél évszázad hivatalos akadémikus irodalmi szemléletével amit Gyulaiék gyengeségnek látnak, a Nyugatosoknál előnynek számít poétikai program, irodalompolitikai stratégia 10 sor 31 sor 8 sor Exordium Narratio Conclusio Bevezetés Elbeszélés Befejezés nem kanonikus strófaszerkezet a kifejtő-meggyőző szónoki beszédre jellemző (b-e-b) verstanilag: blank vers, drámai jambus (5-ös, 6-od feles rímtelen jambus) Vörösmarty honosította meg - a gondolati költészetre jellemző (Gondolatok a könyvtárban) Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. Zöld ág virított a föld ormain. Munkában élt az ember mint a hangya: Küzdött a kéz, a szellem működött, Lángolt a gondos ész, a szív remélt, S a béke izzadt homlokát törölvén Meghozni készült a legszebb jutalmat, Az emberüdvöt, melyért fáradott. Ünnepre fordúlt a természet, ami Szép és jeles volt benne, megjelent. Öröm - s reménytől reszketett a lég, Megszülni vágyván a szent szózatot, Mely által a világot mint egy új, egy Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje. Hallottuk a szót. Mélység és magasság Viszhangozák azt. S a nagy egyetem Megszünt forogni egy pillantatig. Mély csend lön, mint szokott a vész előtt. A vész kitört. Vérfagylaló keze Emberfejekkel lapdázott az égre, Emberszivekben dúltak lábai. Lélekzetétől meghervadt az élet, A szellemek világa kialutt, S az elsötétült égnek arcain Vad fénnyel a villámok rajzolák le Az ellenséges istenek haragját. És folyton-folyvást ordított a vész, Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg. Amerre járt, irtóztató nyomában Szétszaggatott népeknek átkai Sohajtanak fel csonthalmok közől; És a nyomor gyámoltalan fejét Elhamvadt várasokra fekteti. Most tél van és csend és hó és halál. A föld megőszült; Nem hajszálanként, mint a boldog ember, Egyszerre őszült az meg, mint az isten, Ki megteremtvén a világot, embert, E félig istent, félig állatot, Elborzadott a zordon mű felett És bánatában ősz lett és öreg. Majd eljön a hajfodrász, a tavasz, S az agg föld tán vendéghajat veszen, Virágok bársonyába öltözik. Üvegszemén a fagy fölengedend, S illattal elkendőzött arcain Jókedvet és ifjuságot hazud: Kérdjétek akkor ezt a vén kacért, Hová tevé boldogtalan fiait? múlt-jelen-jövő midőn-most-majd többlet "Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. Zöld ág virított a' föld' ormain. Munkában élt az ember mint a' hangya: Küzdött a' kéz, a szellem működött Lángolt a gondos ész, a' szív remélt' S a' béke izzadt homlokát törölvén Meghozni készült a' legszebb jutalmat, Az emberüdvöt, mellyért fáradott." "A' vész kitört. Vérfagylaló keze Emberfejekkel lapdázott az égre, Emberszivekben dúltak lábai. Lélekzetétől meghervadt az élet, A' szellemek' világa kialutt, 'S az elsötétült égnek arczain Vad fénnyel a' villámok rajzolák le Az ellenséges istenek' haragját." - 4,5. sorig rövid egyszerű kijelentő tagmondatok - 6. sortól - 3 soros tagmondat - ismétlődő főnevek: kéz, szív, szellem, ég, ember, homlok-arc - ellentétes értelmű igék: virított-meghervadt, lángolt-kialutt, tiszta volt-elsötétült, küzdött-dúltak, munkában élt-lapdázott - retorikai alany: 1. az ember, 3. a vész, - értéktelítettség - az értékek visszavétele Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég. Zöld ág virított a föld ormain. Munkában élt az ember mint a hangya: Küzdött a kéz, a szellem működött, Lángolt a gondos ész, a szív remélt, S a béke izzadt homlokát törölvén Meghozni készült a legszebb jutalmat, Az emberüdvöt, melyért fáradott. Ünnepre fordúlt a természet, ami Szép és jeles volt benne, megjelent. Öröm - s reménytől reszketett a lég, Megszülni vágyván a szent szózatot, Mely által a világot mint egy új, egy Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje. Hallottuk a szót. Mélység és magasság Viszhangozák azt. S a nagy egyetem Megszünt forogni egy pillantatig. Mély csend lön, mint szokott a vész előtt. A vész kitört. Vérfagylaló keze Emberfejekkel lapdázott az égre, Emberszivekben dúltak lábai. Lélekzetétől meghervadt az élet, A szellemek világa kialutt, S az elsötétült égnek arcain Vad fénnyel a villámok rajzolák le Az ellenséges istenek haragját. És folyton-folyvást ordított a vész, Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg. Amerre járt, irtóztató nyomában Szétszaggatott népeknek átkai Sohajtanak fel csonthalmok közől; És a nyomor gyámoltalan fejét Elhamvadt várasokra fekteti. Most tél van és csend és hó és halál. A föld megőszült; Nem hajszálanként, mint a boldog ember, Egyszerre őszült az meg, mint az isten, Ki megteremtvén a világot, embert, E félig istent, félig állatot, Elborzadott a zordon mű felett És bánatában ősz lett és öreg. Majd eljön a hajfodrász, a tavasz, S az agg föld tán vendéghajat veszen, Virágok bársonyába öltözik. Üvegszemén a fagy fölengedend, S illattal elkendőzött arcain Jókedvet és ifjuságot hazud: Kérdjétek akkor ezt a vén kacért, Hová tevé boldogtalan fiait? 1-2. szakasz: múltbeli idilli állapot, a 2. szakasz: egyre nővekvő feszültség - meghozni, megszülni áthajlások- feszültség fokozása alany: ember és munkája 3-4. szakasz: a vész tombolása a tombolás elül- hosszabbak lesznek a tagmondatok, a múlt idő jelenre vált 5-6. szakasz: logikai alany: föld 5. jelenre vonatkozik, 6. jövőre-ironikus jóslat A haza mint transzcendencia az Istennel való meghasonlás gondolata szekularizáció, blaszfémia KATONAI, POLITIKAI KUDARC - AZ ISTENHIT MEGRENDÜLÉSE miért volt a Nyugatosok számára befogadható? a nemzeti klasszicizmus kontinuitása (folytonossága)/ a nagyelbeszélés megtörése Hová tevén boldogtalan fiait? NEMZETI KLASSZICIZMUS NYUGATIAS MODERNIZÁCIÓ Ady első érett kötete (1906) Nyugat indulás (1908) Holnap c. antológia (1908) Gyulai halála (1909) a szöveg ugyanazon normasértő sajátosságai nehezen vizualizálható költői képek, a logikai kapcsolat nem mindig racionális alapú az értelmen túli dolgok érintése, a kifejezés túllépése: Gyulai fogyatkozásnak tartja, Babits és SzerbAntal szent őrületnek 3 alakzatra ismerhetünk rá - enthüméma - aszindeton - katakrézis volt-lőn-van CSEND 3 alakzat: ENTHÜMÉMA - olyan logikai kapcsolat, amely több lépcsőből áll, de kifejtetlen maradt, ezt kell az olvasónak rekonstruálni "S az elsötétült égnek arczain / Vad fénnyel a' villámok rajzolák le / Az ellenséges istenek' haragját". ASZINDETON - a hiányzó kapcsolatot többféle grammatikai móddal lehet megteremteni "csonthalmok" KATAKRÉZIS - képzavar; ha a hiányzó kapcsolatot megvalósítjuk, kibontjuk, logikailag lehetetlenné válik - a föld allegorikus alakja
K A P C S O L A T O K 
K a p c s o l ó d ó   d o k u m e n t u m   n e v e : Kitley Dalma: Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
F O R M Á T U M 
A   f o r m á t u m   n e v e : Prezi prezentáció
O l d a l a k   s z á m a : 21
M e t a a d a t   a   d o k u m e n t u m b a n : N
A   f o r m á t u m   n e v e : PDF dokumentum
O l d a l a k   s z á m a : 22
M e t a a d a t   a   d o k u m e n t u m b a n : N
M I N Ő S É G 
L e g j o b b   f o r m á t u m : JPEG képállomány
L e g n a g y o b b   k é p m é r e t : 770x433 pixel
L e g j o b b   f e l b o n t á s : 72 DPI
S z í n : színes
T ö m ö r í t é s   m i n ő s é g e : tömörítetlen
S T Á T U S Z 
A z   a d a t r e k o r d   s t á t u s z a : KÉSZ
F E L D O L G O Z Ó 
S z e r e p   /   m i n ő s é g : katalogizálás
A   f e l d o l g o z ó   n e v e : Nagy Zsuzsanna