D O K U M E N T U M A Z O N O S Í T Ó F á j l n é v : v_mihaly_eloszo.jpg B é l y e g k é p : https://keptar.oszk.hu/061200/061267/v_mihaly_eloszo_kiskep.jpg F ő c í m : Vörösmarty Mihály: Előszó B e s o r o l á s i c í m : Vörösmarty Mihály: Előszó S z e r e p : létrehozó B e s o r o l á s i n é v : Voda U t ó n é v : Zsófia I n v e r t á l a n d ó n é v : N E s e m é n y : felvéve I d ő p o n t : 2017-09-27 E s e m é n y : létrehozva I d ő p o n t : 2015-03-27 D á t u m r a v o n a t k o z ó m e g j e g y z é s : A prezi létrehozásának időpontja. A t í p u s n e v e : prezentáció M e g n e v e z é s : Prezentáció M e g n e v e z é s : Könyvtártudomány - prezentáció M e g n e v e z é s : Prezi A j o g t u l a j d o n o s n e v e : Voda Zsófia S z e r z ő i j o g i m e g j e g y z é s e k : Nem jogvédett S z e r z ő i j o g i m e g j e g y z é s e k : Nyilvános és újrafelhasználható T é m a k ö r : Irodalomtörténet, irodalomtudomány A l t é m a k ö r : Magyar irodalom története T é m a k ö r : Szépirodalom, népköltészet A l t é m a k ö r : Klasszikus magyar irodalom T é m a k ö r : Irodalomtörténet, irodalomtudomány A l t é m a k ö r : Műelemzés T á r g y s z ó : romantika M i n ő s í t ő : stílus T á r g y s z ó : 1850 M i n ő s í t ő : időszak N y e r s v a g y O C R - e s s z ö v e g : ELŐSZÓ
A kései Vörösmarty
- Schöpflin 1908-ban fedezi fel az Előszót, melyet A vén cigány előszavának tart
- évtizedekig nem kezelik önálló műként
- kéziratból, posztumusz adták ki
- a cím lefokozza a mű autonómiáját 1849 és 1855 között
- számos hipotézis: ez volt az utolsó műve, 53-54-ben készülhetett,
- az értelmezéshez hiányzik a kontextus, az életrajzban és életműben egyaránt
Tipográfiai kép
Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.
Zöld ág virított a föld ormain.
Munkában élt az ember mint a hangya:
Küzdött a kéz, a szellem működött,
Lángolt a gondos ész, a szív remélt,
S a béke izzadt homlokát törölvén
Meghozni készült a legszebb jutalmat,
Az emberüdvöt, melyért fáradott.
Ünnepre fordúlt a természet, ami
Szép és jeles volt benne, megjelent.
Öröm - s reménytől reszketett a lég,
Megszülni vágyván a szent szózatot,
Mely által a világot mint egy új, egy
Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje.
Hallottuk a szót. Mélység és magasság
Viszhangozák azt. S a nagy egyetem
Megszünt forogni egy pillantatig.
Mély csend lön, mint szokott a vész előtt.
A vész kitört. Vérfagylaló keze
Emberfejekkel lapdázott az égre,
Emberszivekben dúltak lábai.
Lélekzetétől meghervadt az élet,
A szellemek világa kialutt,
S az elsötétült égnek arcain
Vad fénnyel a villámok rajzolák le
Az ellenséges istenek haragját.
És folyton-folyvást ordított a vész,
Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg.
Amerre járt, irtóztató nyomában
Szétszaggatott népeknek átkai
Sohajtanak fel csonthalmok közől;
És a nyomor gyámoltalan fejét
Elhamvadt várasokra fekteti.
Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.
Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,
S az agg föld tán vendéghajat veszen,
Virágok bársonyába öltözik.
Üvegszemén a fagy fölengedend,
S illattal elkendőzött arcain
Jókedvet és ifjuságot hazud:
Kérdjétek akkor ezt a vén kacért,
Hová tevé boldogtalan fiait?
A kései Vörösmarty
- alkalmi versek, műfaji kötöttség, kisebb súly
1851: sírversek
1854: Batthyányi Kázmér halálára írt versek
- a két nagy költemény -
Előszó
és
A vén cigány
- az 1849-ben, egyazon napon írt két vers (Setét eszmék borítják… és Átok)
- két keltezetlen, kétes datálású töredék (Mint a földmivelő és Fogytán van napod)
- Vörösmarty közben a Lear király fordításán is dolgozott
Kappanyos András tanulmánya alapján
Vörösmarty Mihály: Előszó
avagy egy romantikus főmű késedelmes kanonizációja
Gyulai-féle kritika
Nyugat-féle kritika
1854: "Szegény öreg, csak azt tudja írni, ami a szívén fekszik, ő sem tartozik a legújabb kor költői közé"
"kedves, rokonszenves magyar nemes úr", a magyar kultúra "nagyelbeszélésébe" illeszkedik Petőfihez és Aranyhoz
a költő kései alkotói szakasza (1849-től) értelmezhetetlen mellékszálként tűnik fel
a kanonizálás megkezdése
árnyalt elemzés: 20.sz. 70-es évei
Schöpflin Aladár száll szembe először fél évszázad hivatalos akadémikus irodalmi szemléletével
amit Gyulaiék gyengeségnek látnak, a Nyugatosoknál előnynek számít
poétikai program, irodalompolitikai stratégia
10 sor
31 sor
8 sor
Exordium
Narratio
Conclusio
Bevezetés
Elbeszélés
Befejezés
nem kanonikus strófaszerkezet
a kifejtő-meggyőző szónoki beszédre jellemző (b-e-b)
verstanilag: blank vers, drámai jambus (5-ös, 6-od feles rímtelen jambus)
Vörösmarty honosította meg - a gondolati költészetre jellemző (Gondolatok a könyvtárban)
Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.
Zöld ág virított a föld ormain.
Munkában élt az ember mint a hangya:
Küzdött a kéz, a szellem működött,
Lángolt a gondos ész, a szív remélt,
S a béke izzadt homlokát törölvén
Meghozni készült a legszebb jutalmat,
Az emberüdvöt, melyért fáradott.
Ünnepre fordúlt a természet, ami
Szép és jeles volt benne, megjelent.
Öröm - s reménytől reszketett a lég,
Megszülni vágyván a szent szózatot,
Mely által a világot mint egy új, egy
Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje.
Hallottuk a szót. Mélység és magasság
Viszhangozák azt. S a nagy egyetem
Megszünt forogni egy pillantatig.
Mély csend lön, mint szokott a vész előtt.
A vész kitört. Vérfagylaló keze
Emberfejekkel lapdázott az égre,
Emberszivekben dúltak lábai.
Lélekzetétől meghervadt az élet,
A szellemek világa kialutt,
S az elsötétült égnek arcain
Vad fénnyel a villámok rajzolák le
Az ellenséges istenek haragját.
És folyton-folyvást ordított a vész,
Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg.
Amerre járt, irtóztató nyomában
Szétszaggatott népeknek átkai
Sohajtanak fel csonthalmok közől;
És a nyomor gyámoltalan fejét
Elhamvadt várasokra fekteti.
Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.
Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,
S az agg föld tán vendéghajat veszen,
Virágok bársonyába öltözik.
Üvegszemén a fagy fölengedend,
S illattal elkendőzött arcain
Jókedvet és ifjuságot hazud:
Kérdjétek akkor ezt a vén kacért,
Hová tevé boldogtalan fiait?
múlt-jelen-jövő
midőn-most-majd
többlet
"Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.
Zöld ág virított a' föld' ormain.
Munkában élt az ember mint a' hangya:
Küzdött a' kéz, a szellem működött
Lángolt a gondos ész, a' szív remélt'
S a' béke izzadt homlokát törölvén
Meghozni készült a' legszebb jutalmat,
Az emberüdvöt, mellyért fáradott."
"A' vész kitört. Vérfagylaló keze
Emberfejekkel lapdázott az égre,
Emberszivekben dúltak lábai.
Lélekzetétől meghervadt az élet,
A' szellemek' világa kialutt,
'S az elsötétült égnek arczain
Vad fénnyel a' villámok rajzolák le
Az ellenséges istenek' haragját."
- 4,5. sorig rövid egyszerű kijelentő tagmondatok
- 6. sortól - 3 soros tagmondat
- ismétlődő főnevek: kéz, szív, szellem, ég, ember, homlok-arc
- ellentétes értelmű igék: virított-meghervadt, lángolt-kialutt, tiszta volt-elsötétült, küzdött-dúltak, munkában élt-lapdázott
- retorikai alany: 1. az ember, 3. a vész,
- értéktelítettség - az értékek visszavétele
Midőn ezt írtam, tiszta volt az ég.
Zöld ág virított a föld ormain.
Munkában élt az ember mint a hangya:
Küzdött a kéz, a szellem működött,
Lángolt a gondos ész, a szív remélt,
S a béke izzadt homlokát törölvén
Meghozni készült a legszebb jutalmat,
Az emberüdvöt, melyért fáradott.
Ünnepre fordúlt a természet, ami
Szép és jeles volt benne, megjelent.
Öröm - s reménytől reszketett a lég,
Megszülni vágyván a szent szózatot,
Mely által a világot mint egy új, egy
Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje.
Hallottuk a szót. Mélység és magasság
Viszhangozák azt. S a nagy egyetem
Megszünt forogni egy pillantatig.
Mély csend lön, mint szokott a vész előtt.
A vész kitört. Vérfagylaló keze
Emberfejekkel lapdázott az égre,
Emberszivekben dúltak lábai.
Lélekzetétől meghervadt az élet,
A szellemek világa kialutt,
S az elsötétült égnek arcain
Vad fénnyel a villámok rajzolák le
Az ellenséges istenek haragját.
És folyton-folyvást ordított a vész,
Mint egy veszetté bőszült szörnyeteg.
Amerre járt, irtóztató nyomában
Szétszaggatott népeknek átkai
Sohajtanak fel csonthalmok közől;
És a nyomor gyámoltalan fejét
Elhamvadt várasokra fekteti.
Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.
Majd eljön a hajfodrász, a tavasz,
S az agg föld tán vendéghajat veszen,
Virágok bársonyába öltözik.
Üvegszemén a fagy fölengedend,
S illattal elkendőzött arcain
Jókedvet és ifjuságot hazud:
Kérdjétek akkor ezt a vén kacért,
Hová tevé boldogtalan fiait?
1-2. szakasz: múltbeli idilli állapot, a 2. szakasz: egyre nővekvő feszültség - meghozni, megszülni
áthajlások- feszültség fokozása
alany: ember és munkája
3-4. szakasz: a vész tombolása
a tombolás elül- hosszabbak lesznek a tagmondatok, a múlt idő jelenre vált
5-6. szakasz: logikai alany: föld
5. jelenre vonatkozik, 6. jövőre-ironikus jóslat
A haza mint transzcendencia
az Istennel való meghasonlás gondolata
szekularizáció, blaszfémia
KATONAI, POLITIKAI KUDARC -
AZ ISTENHIT MEGRENDÜLÉSE
miért volt a Nyugatosok számára befogadható?
a nemzeti klasszicizmus kontinuitása (folytonossága)/ a nagyelbeszélés megtörése
Hová tevén boldogtalan fiait?
NEMZETI KLASSZICIZMUS
NYUGATIAS MODERNIZÁCIÓ
Ady első érett kötete (1906)
Nyugat indulás (1908)
Holnap c. antológia (1908)
Gyulai halála (1909)
a szöveg ugyanazon normasértő sajátosságai
nehezen vizualizálható költői képek, a logikai kapcsolat nem mindig racionális alapú
az értelmen túli dolgok érintése, a kifejezés túllépése: Gyulai fogyatkozásnak tartja, Babits és SzerbAntal szent őrületnek
3 alakzatra ismerhetünk rá
- enthüméma
- aszindeton
- katakrézis
volt-lőn-van
CSEND
3 alakzat:
ENTHÜMÉMA
- olyan logikai kapcsolat, amely több lépcsőből áll, de kifejtetlen maradt, ezt kell az olvasónak rekonstruálni
"S az elsötétült égnek arczain / Vad fénnyel a' villámok rajzolák le / Az ellenséges istenek' haragját".
ASZINDETON
- a hiányzó kapcsolatot többféle grammatikai móddal lehet megteremteni
"csonthalmok"
KATAKRÉZIS -
képzavar; ha a hiányzó kapcsolatot megvalósítjuk, kibontjuk, logikailag lehetetlenné válik
- a föld allegorikus alakja K a p c s o l ó d ó d o k u m e n t u m n e v e : Kitley Dalma: Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde A f o r m á t u m n e v e : Prezi prezentáció O l d a l a k s z á m a : 21 M e t a a d a t a d o k u m e n t u m b a n : N A f o r m á t u m n e v e : PDF dokumentum O l d a l a k s z á m a : 22 M e t a a d a t a d o k u m e n t u m b a n : N L e g j o b b f o r m á t u m : JPEG képállomány L e g n a g y o b b k é p m é r e t : 770x433 pixel L e g j o b b f e l b o n t á s : 72 DPI S z í n : színes T ö m ö r í t é s m i n ő s é g e : tömörítetlen A z a d a t r e k o r d s t á t u s z a : KÉSZ S z e r e p / m i n ő s é g : katalogizálás A f e l d o l g o z ó n e v e : Nagy Zsuzsanna |