D O K U M E N T U M A Z O N O S Í T Ó 
 F á j l n é v : kerepesi_domanovszky.jpg
C Í M 
F ő c í m : Domanovszky Endre
B e s o r o l á s i   c í m : Domanovszky Endre
A L K O T Ó 
S z e r e p : fényképész
B e s o r o l á s i   n é v : Varga
U t ó n é v : József
I n v e r t á l a n d ó   n é v : N
D Á T U M 
E s e m é n y : felvéve
I d ő p o n t : 2010-10-17
D O K U M E N T U M T Í P U S 
A   t í p u s   n e v e : fénykép
R É S Z G Y Ű J T E M É N Y 
M e g n e v e z é s : Varga József fotói
M e g n e v e z é s : Kerepesi temető
E R E D E T I   K I A D V Á N Y ,   O B J E K T U M 
S Z Á R M A Z Á S I   H E L Y 
M e g n e v e z é s : Dr. Varga József honlapja
M e g j e g y z é s : Az alkotótól.
T É M A 
T é m a k ö r : Képzőművészet, vizuális művészetek
A l t é m a k ö r : Szobrászat, kerámiaművészet
T é m a k ö r : Család, társas kapcsolatok
A l t é m a k ö r : Halál
T é m a k ö r : Képzőművészet, vizuális művészetek
A l t é m a k ö r : Építőművészet
T Á R G Y S Z Ó 
T á r g y s z ó : Domanovszky Endre (1907-1974)
V I A F I d : 22264751
M i n ő s í t ő : személynév
T á r g y s z ó : síremlék
M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
T á r g y s z ó : temető
M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
T á r g y s z ó : sírfelirat
M i n ő s í t ő : műfaj
I D Ő - H E L Y   T Á R G Y S Z Ó 
T á r g y s z ó : Magyarország
G e o N a m e s I d : 719819
M i n ő s í t ő : földrajzi hely
T á r g y s z ó : Budapest
G e o N a m e s I d : 3054643
M i n ő s í t ő : földrajzi hely
L E Í R Á S 
K é p a l á í r á s : Kerepesi temető: 34/2-1-28
I s m e r t e t ő   s z ö v e g : Domanovszky Endre festő, Munkácsy-díjas (1952), Kossuth-díjas (1953, 1956), érdemes művész (1960), kiváló művész (1963), Domanovszky Sándor történész fia. A Képzőművészeti Főiskolán (1926-tól 1932-ig) Glatz Oszkár növendéke volt. Már első bemutatkozása sikert aratott a Szinyei Társaság Tavaszi Szalonján (1929). Nagyobb méretű figurális alkotásokkal jelentkezett, melyeken a kompozíció, a térábrázolás, a figurák egymáshoz való viszonya szigorúan megszerkesztett, az itáliai korareneszánsz hagyományain épült (Jairus leánya, Angyali üdvözlet). Távol-keleti útjain szerzett ismeretek és benyomások hatására a síkszerű, kétdimenziós ábrázolás lehetőségeit kutatta. 1935-től kárpitokat is kiállított. 1938-ban és 1941-ben az Ernst Múzeumban mutatta be munkáit. Ezekben az években az Iparművészeti Iskolán alakrajzot, anatómiát és szőnyegszövést tanított. Művein egyre inkább a festői látásmód érvényesült, a szín, a fény és árnyék kontrasztja kompozíciós elemmé vált. Az 1940-es évek első felében szívesen festett csendéleteket. 1945-től a Képzőművészeti Főiskolán ornamentika-szerkesztést tanított és kárpitszövő műhelyt vezetett. 1949-től a főiskola festőtanára, majd 1956-tól a főiskola igazgatója volt. Művészi pályájának jelentős állomása a Közösségi művészet felé c. kiállítás (1948), amikor újra az embert állította érdeklődése középpontjába (Pihenő bányászok c. gobelinvázlat). 1949-1955 között keletkezett táblaképei nagy témagazdagságot mutatnak: munkaábrázolás, történelmi képek, zsánerjelenetek, interieurök (Dolgozók esti festőiskolája, Zászlóvarrók, Negyvennyolcas zászlók átadása stb.). Tervezett ezenkívül építészeti objektumokhoz kapcsolódó monumentális műveket is. 1952-ben hét nagy pannót tervezett a moszkvai mezőgazdasági kiállításra. 1954-ben kezdett hozzá a Dunai Vasmű nagyszabású freskójának elkészítéséhez. Műve a kor legjobb magyar murális művei közé tartozik, a korszak időtálló emléke. A freskóhoz készített tanulmányai során szerzett élmények hatására sorozatot festett az olvasztárokról. E korszakban keletkezett táblaképei általában bensőségesebbek (Szobanövény, Sárgaruhás nő, Akt stb.). A brüsszeli világkiállítás m. pavilonja számára készült a Gyümölcsszedők c. pannója (1958). Ugyanebben az évben jelentős anyaggal szerepelt a Velencei Biennálén. 1959-ben gyűjteményes kiállítása volt a Műcsarnokban. Épületdíszítő munkáin (az 1967-től 1974-ig tartó időszakban) egyre inkább a festői látásmód került előtérbe. E periódusban teljesedett ki alkotóereje, egyéni stílusa. Jelentős művei: 1967: Gyümölcsszedés, mozaik, gödöllői Agráregyetem; 1968: Disputa, szövött kárpit, Miskolc, Nehézipari Műszaki Egyetem; 1969: Szövőnők, szövött kárpit, BTM; Vas megye műemlékei, szövött kárpit, Vas megyei Tanács, Szombathely; 1970: az Országos Műemléki Felügyelőség mozaikja, Bp.; 1971: Lovak, szövött kárpit, Vadászati Világkiállítás; Fonó, szövött kárpit, Moszkva, m. nagykövetség fogadóterme; 1972: Jegyesek, szövött kárpit, Dunaújváros, házasságkötő terem. 1973-ban kárpitot készített Pest, Buda és Óbuda egyesítésének centenáriumára. Gyűjteményes kiállítását 1971-ben a BTM rendezte meg. Részt vett a művészeti közéletben, elnöke volt a Magyar Képzőművészek Szövetségének 1955-1959 és 1963-1966 között. Közreműködött a képzőművészeti beruházások, épületdíszítő alkotások megvalósulásával kapcsolatos bírálati munkában. Az MNG és a BTM számos jelentős alkotását őrzi, Dunaújvárosban emlékmúzeum nyílt hagyatékából. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)
K A P C S O L A T O K 
K a p c s o l ó d ó   d o k u m e n t u m   n e v e : Faragó Géza
F O R M Á T U M 
A   f o r m á t u m   n e v e : JPEG képállomány
M e t a a d a t   a   d o k u m e n t u m b a n : N
M I N Ő S É G 
L e g j o b b   f o r m á t u m : JPEG képállomány
L e g n a g y o b b   k é p m é r e t : 1600x1200 pixel
S z í n : színes
L e g j o b b   s z í n m é l y s é g : 24 BPP
T ö m ö r í t é s   m i n ő s é g e : közepesen tömörített
S T Á T U S Z 
A z   a d a t r e k o r d   s t á t u s z a : KÉSZ
F E L D O L G O Z Ó 
S z e r e p   /   m i n ő s é g : katalogizálás
A   f e l d o l g o z ó   n e v e : Kekk Adrienn