D O K U M E N T U M A Z O N O S Í T Ó 
 F á j l n é v : farkasreti_vas_i.jpg
C Í M 
F ő c í m : Vas István és Vas Istvánné Szántó Piroska
B e s o r o l á s i   c í m : Vas István és Vas Istvánné Szántó Piroska
A L K O T Ó 
S z e r e p : fényképész
B e s o r o l á s i   n é v : Varga
U t ó n é v : József
I n v e r t á l a n d ó   n é v : N
K Ö Z R E M Ű K Ö D Ő 
S z e r e p : szobrász
B e s o r o l á s i   n é v : Fekete
U t ó n é v : Tamás
I n v e r t á l a n d ó   n é v : N
D Á T U M 
E s e m é n y : felvéve
I d ő p o n t : 2010-12-17
D O K U M E N T U M T Í P U S 
A   t í p u s   n e v e : fénykép
R É S Z G Y Ű J T E M É N Y 
M e g n e v e z é s : Varga József fotói
M e g n e v e z é s : Farkasréti temető
E R E D E T I   K I A D V Á N Y ,   O B J E K T U M 
S Z Á R M A Z Á S I   H E L Y 
M e g n e v e z é s : Dr. Varga József honlapja
M e g j e g y z é s : Az alkotótól.
T É M A 
T é m a k ö r : Képzőművészet, vizuális művészetek
A l t é m a k ö r : Szobrászat, kerámiaművészet
T é m a k ö r : Család, társas kapcsolatok
A l t é m a k ö r : Halál
T é m a k ö r : Képzőművészet, vizuális művészetek
A l t é m a k ö r : Építőművészet
T é m a k ö r : Történelem, helytörténet
A l t é m a k ö r : Genealógia, családtörténet
T é m a k ö r : Vallás, egyház
A l t é m a k ö r : Vallás általában
T é m a k ö r : Irodalomtörténet, irodalomtudomány
A l t é m a k ö r : Magyar irodalom története
T é m a k ö r : Képzőművészet, vizuális művészetek
A l t é m a k ö r : Festészet, grafika
T Á R G Y S Z Ó 
T á r g y s z ó : Vas István (1910-1991)
V I A F I d : 12324060
M i n ő s í t ő : személynév
T á r g y s z ó : síremlék
M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
T á r g y s z ó : temető
M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
T á r g y s z ó : sírfelirat
M i n ő s í t ő : műfaj
T á r g y s z ó : Szántó Piroska (1913-1998)
V I A F I d : 78774009
M i n ő s í t ő : személynév
I D Ő - H E L Y   T Á R G Y S Z Ó 
T á r g y s z ó : Magyarország
G e o N a m e s I d : 719819
M i n ő s í t ő : földrajzi hely
T á r g y s z ó : Budapest
G e o N a m e s I d : 3054643
M i n ő s í t ő : földrajzi hely
L E Í R Á S 
K é p a l á í r á s : Farkasréti temető: 31-3-74 [szobrász: Fekete Tamás]
I s m e r t e t ő   s z ö v e g : Vas István Kossuth-díjas magyar költő, író, műfordító. 1926-ban a Dokumentum munkatársa volt, majd 1928-ban beiratkozott a bécsi Kereskedelmi Intézetbe. Megismerkedett későbbi első feleségével, Nagy Etel mozdulatművésszel. 1933-ban verseit kezdte közölni a Nyugat, később a Válasz is. 1929--1939 között különböző budapesti cégeknél dolgozott, míg a numerus clausus miatt el nem bocsátották; ezidőben halt meg a felesége. 1944--1945-ben Ottlik Géza és Szántó Piroska bújtatta. 1946-ban a Révai Kiadó lektora lett. 1949--1953 között nem publikálhatott. Ekkor műfordításaiból élt. 1951-ben feleségül vette Szántó Piroska festőművészt. 1956--1971 között az Európa Könyvkiadó lektora volt. (Forrás: Wikipédia)
I s m e r t e t ő   s z ö v e g : Szántó Piroska festő, grafikus. 1931-ben felvették a Magyar Iparművészet Főiskolára, majd egy év után átiratkozott a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, Szőnyi István osztályába, ahonnan baloldali politikai tevékenysége miatt kizárták. Ezt követően Rázsó Klára magániskolájában Vaszary János tanfolyamát látogatta. 1958, 1971: Munkácsy-díj; 1965: ezüstérem, Certaldo; 1973: nívódíj; érdemes művész, a Munka Érdemrend arany fokozata; 1983: Kossuth-díj; 1992: Pro Urbe Budapest kitüntetés; 1994: a Magyar Köztársasági Érdemrend polgári tagozatának Középkeresztje. Első férje Seiden Gusztáv fotóművész, második férje Vas István költő volt. 1934-ben csatlakozott a Szocialista Képzőművész Csoporthoz, majd annak 1939-1940 táján megalakuló jogutódjához, a Szocialista Képzőművészek Társaságához. 1937-ben Bálint Endre hívására ment először Szentendrére, ahol a Korniss Dezső és Vajda Lajos körül csoportosuló fiatalok köréhez csatlakozott. Ettől kezdve haláláig a szentendrei művészélet szereplője volt. 1945-től 1948-ig, feloszlásáig az Európai Iskola tagja volt. Korai tájábrázolásait, figurális kompozícióit, rajzait későbbi munkásságában is fel-feltűnő expresszív hangvétel jellemzi (Staravoda, 1938). Kiemelkedik közülük a több változatban megfestett Kofahajó (1939) c. festménye, melyen a Szentendréről Pestre menő, vásározó asszonyok monumentálissá növelt alakjait ábrázolja Derkovits képszerkesztési módszerét továbbgondolva. A 40-es évek elejétől Vajda késői szürrealista műveinek hatására találta meg képi gondolkozásának egyik ciklikusan visszatérő arculatát, a szürrealisztikus, antropomorfizált növény- és állatábrázolásokat: száradó kukoricák, burjánzó káposztafejek, konok, kemény mákok, elhullott pillangók vallanak a művész érzelmeiről (A hold árnyéka, 1947-48; Mese, 1969; Atalanta, 1975). A természettel kialakított bensőséges kapcsolat a stiláris változások ellenére mindvégig művészetének egyik alapvető jellemzője maradt. E törekvéseket foglalta szintézisbe a Cantata Profana c. nagyméretű gobelinjében (1969-1971, a szombathelyi Bartók Béla Zeneiskolába tervezte). Az 50-es években Villon, Boccaccio, Shakespeare, Kipling, Krúdy, Radnóti műveinek illusztrálása jelentett megélhetést a művész számára. 1956 eseményeit nyers riportrajzokban örökítette meg. Az 50-es évek második felében új stiláris vonások jelentek meg műveiben. A sziporkázó színek testes, fekete vonalak konstrukcióiba kényszerülnek. Az 1963-as nagysikerű kiállításán bemutatott, e felfogásban készült művek, tárgyi utalásaik ellenére a francia lírai absztrakció - többek között - A. Manessier által képviselt vonulatával mutatnak rokonságot (Holdas kert, 1962). Bár művészi gondolkodását már korábban is jellemezte az a tendencia, hogy sorozatokban dolgoz fel egy-egy témát, a 60-as évektől kezdődően azonban mindez felerősödik, a képépítés azonossága mellé sokszor technikai eljárásokat és anyaghasználatot is társított a művész. Így születtek például a 60-as évek elején a század eleji aktivisták lendületét idéző, tussal készített, konstruktív tájrajzai (Forgó táj, 1964). A rohamosan pusztuló népi kultúrával és a tradicionális morális értékek felszámolódásával való szembesülés inspirálta a 60-as évek végétől kezdődően esendő útszéli keresztekről, meggörbült pléhkrisztusokról, málladozó temetői piétákról lapidáris egyszerűséggel festett csoportját (Csonka feszület, 1969; Pléhkrisztus és Mária, 1985). Hasonló élményekben és a háborús emlékekben gyökerezik a bajóti asszonyokról a 70-es évek második felében készített, monumentális, a pasztell technikától líraivá szelídült figuráinak sora (Templomablak, 1977). A 70-es években indította Szántó életpályájának hátralévő idejét átívelő Szerelmesek c. sorozatát, mely két jól körülhatárolható csoportra bomlik. A sorozat korai darabjain indázó vonalakkal rajzolt, arany, ezüst, fekete és fehér színekkel, dekoratívan festett, csurgatással készült, a csontvázukig lemeztelenített, ölelkező figurák mind tematikailag, mind stilárisan a szecesszióban fogant előképek továbbgondolásai ("Terminus vitae sed non amoris", 1971). A sorozat második csoportjának darabjai a művészi pálya utolsó évtizedében keletkeztek, és a korai művek hűvös izzásával szemben - a posztmodern festészettől is megérintve - színekben gazdagabban, és az ún. tupfolással készült képein pedig matériában is érzékibben jeleníti meg egymásnak feszülő párjait (A kispárna, 1989). Életművét a Szombathelyi Képtárnak ajándékozta 1988- ban. Irodalmi értékű elbeszéléseiben életének fordulópontjairól vall és kortársainak állít emléket. (Forrás: artportal.hu)
K A P C S O L A T O K 
K a p c s o l ó d ó   d o k u m e n t u m   n e v e : Ottlik Géza
F O R M Á T U M 
A   f o r m á t u m   n e v e : JPEG képállomány
M e t a a d a t   a   d o k u m e n t u m b a n : N
M I N Ő S É G 
L e g j o b b   f o r m á t u m : JPEG képállomány
L e g n a g y o b b   k é p m é r e t : 1200x1600 pixel
S z í n : színes
L e g j o b b   s z í n m é l y s é g : 24 BPP
T ö m ö r í t é s   m i n ő s é g e : közepesen tömörített
S T Á T U S Z 
A z   a d a t r e k o r d   s t á t u s z a : KÉSZ
F E L D O L G O Z Ó 
S z e r e p   /   m i n ő s é g : katalogizálás
A   f e l d o l g o z ó   n e v e : Kekk Adrienn