Normál kép: 1276579614.jpg   Méret: 770x606 Színmélység: 24bit Felbontás: 96dpi
Nagy kép: 1276579614_nagykep.jpg   Méret: 1295x1020 Színmélység: 24bit Felbontás: 96dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Ismertető szöveg: A díszhagymák a kiskertek díszes királynői. A változó felépítésű, virágzó növények különböző színekben (sárga, lila, piros, fehér) pompáznak. Alacsony száraikon bogvirágzatuk, magas tőkocsányaikon olykor gyermekfej nagyságú gömbvirágaik keltenek csodálatot. Évelő, télálló lágy szárú növények. Gyökérzetük bojtos, hagymájuk a változatok szerint apró és nagy lehet, mellékhagymások. Levélzetük tőálló, 20-50 cm magas, levelük többnyire lemezes, lapos, viaszos, zöld. Virágzati száruk általában levél nélküli tőkocsány, magasságuk 25-150 cm lehet, változattól függően. A virágzat az alacsony növényeknél bogos, legtöbbjénél azonban végen ülő, 8-20 cm átmérőjű, gömb alakú (álernyő), amely kinyílásáig buroklevéllel védett. A virág színe a fehértől a sárgán át a liláig, rózsaszínig és pirosig változó. Általában 2-3 éves hagymákból nyerünk virágzó növényt. Hagymáról szaporítva őszi (és tavaszi) ültetéssel a következő nyáron (ősszel) már virágzanak. Tápanyagban gazdag talajt kedvelnek. (Forrás: terebess.hu)



A méhek repülő rovarok, amelyek közeli rokonságban állnak a darazsakkal és a hangyákkal. Külön vonalat képviselnek az Apoidea főcsaládban, jelenleg az Anthophilák közé soroltak. Megközelítőleg 20 000 ismert fajuk létezik, habár sokuk nincsen leírva, illetve besorolva. Ennek köszönhetően a számuk feltehetően magasabb. Az Antarktiszt kivéve az összes kontinensen előfordulnak. A méhek legtöbbje alig ismert. A legkisebb a törpe méh (Trigona minima), ami körülbelül 2,1 mm hosszú. A legnagyobb a Megachile pluto - kifejlett egyedeinek hossza megközelíti a 39 mm-t. Az északi féltekén a leggyakrabban előforduló fajok a karcsúméhek (Halictidae) családjába tartoznak. Legismertebb fajuk a háziméh, amely több más fajhoz hasonlóan mézet termel. A méhek a nektár és a pollen fogyasztására adaptálódtak; ezekből nyerik az energiát és a fehérjéket. A pollenek többségével lárváikat etetik. Táplálékukat a hosszú proboscidesszel, (komplex, összetett nyelvvel) kaparinthatják meg a virágokból. A hímek antennája általában tizenhárom, a nőstényeké tizenkét szegmentumból áll. Minden fajuknak két pár szárnya van, és ezek közül a hátsó pár kisebb. A méhek kulcsszerepet töltenek be a növények beporzásában, és a virágos növények legfontosabb beporzói. Gyűjtenek pollent és nektárt is. A nektárt gyűjtő egyedek is poroznak be növényeket, de a pollent gyűjtők sokkal hatékonyabb beporzók. A legújabb elemzések szerint az emberiség élelmiszertermelésének mintegy harmada függ a rovarok beporzó tevékenységétől, nagyrészt a méhekétől. A legtöbb méh bolyhos; a polleneket a szőrszálak elektrosztatikus töltése tapasztja a rovar testéhez. Ha a nőstény méhek egy kis időre felfüggesztik a takarmányozást, megtisztítják testüket, és a pollenszemcséket egy csomagba, úgynevezett scopába gyűjtik; ez a legtöbb méh hátsó lábán található. A legtöbbjük az összes virágból gyűjt pollent, de akadnak egy-egy növényre szakosodott fajok is. A pollent és a nektárt többnyire összekeverik, és így eleinte folyékony, de megkeményedő tartalék élelmiszertömeget hoznak létre. Ezt aztán megformálják, és a lépekben tárolják. Az így megtöltött sejtekbe helyezik petéiket, majd lezárják azokat. A virágok meglátogatása sok veszélyt hordoz magában: karoló pókok, gyilkos bogarak és különféle madarak vadásznak rájuk. Tizedelik állományukat a rovarirtó szerek is - ezek vagy közvetlenül az élőlényekre hatnak, vagy táplálékukra. (Forrás: Wikipédia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page