Normál kép: Channelcat.jpg   Méret: 770x577 Színmélység: 24bit Felbontás: 150dpi
Nagy kép: Channelcat_nagykep.jpg   Méret: 1024x768 Színmélység: 24bit Felbontás: 150dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Ismertető szöveg: A pettyes harcsa (Ictalurus punctatus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjéhez, ezen belül a törpeharcsafélék (Ictaluridae) családjához tartozó faj. Észak-Amerika fontos tógazdasági haszonhala, amelyet Dél-Amerika több országában és Európában is tenyésztenek. A pettyes harcsa Észak-Amerika legelterjedtebb harcsája. Missouri, Iowa, Nebraska és Tennessee államok címerhala. Az Amerikai Egyesült Államokban kedvelt horgászhal, hiszen évente 8 millióan horgásznak a fajra. A pettyes harcsa horgászatának népszerűsége fellendítette a haltenyésztést az Amerikai Egyesült Államokban. A pettyes harcsa őshonos halként a nearktikus övezetet részesíti előnyben. Kanada déli részén, az USA északi és keleti részein, és Mexikó egyes északi részein található meg. A halat Európába (Magyarország, Csehország, Románia, Ciprus stb.) és Malajziába betelepítették. A hal többféle vízben megél, kisméretű- vagy nagyobb folyókban, vízgyűjtőkben, természetes tavakban és kisebb mesterséges vizekben is. Kanadában az elterjedési területe csak a Nagy-tavakra és a Nipigon tótól délre fekvő vizekre korlátozódik.[2] Magyarországra 1975 óta több importált állománya került, melyet zárt, üzemi körülmények között továbbtenyésztettek. A Dunából már kifogtak valószínűleg kiszabadult példányát, és eseti jelleggel telepített horgászhalként mesterséges vizekben lehet vele találkoznia a horgászoknak. A Magyarországon is megtalálható fajok közül a törpeharcsához és a fekete törpeharcsához hasonlít legjobban, de azok anális úszójában a sugarak száma 23 alatt marad. Az európai harcsától, mivel e fajnak nincs zsírúszója, jól megkülönböztető és az afrikai harcsának jóval hosszabb a hátúszója. A pettyes harcsa testén fiatal korban a névadásban is jelentkező apró sötét pettyek találhatók és a farokúszója mélyen bemetszett. E halfaj szaglása és ízlelő képessége igen fejlett. Annyira kifinomult a szaglása, hogy az aminosavat 1/100 milliomod részből is érzékeli. A pettyes harcsának nemcsak a nyelvén, hanem az egész testén is vannak ízlelőbimbók. Az ízlelőbimbók sűrűsége igen nagy a 4 pár bajuszszálán (körülbelül 25 ízlelőbimbó van egy négyzetmilliméteren). E két fejlett képességének köszönhetően a pettyes harcsa könnyen rátalál táplálékára a sötét, állott, iszapos vízben is. A pettyes harcsa átlagos súlya a 4,5 kilogramm, természetes vizekben nem ritkák a 9 kilogrammos példányok. A legnagyobb kifogott pettyes harcsák 18 - 23 kilogrammot is nyomtak. A rekord súlyú harcsát Dél-Karolina államban, a Santee-Cooper Reservoirban halászták ki, ez 1964. július 7-én történt, a hal 27 kilogrammos volt. redeti élőhelyein állóvizekben és a folyóvizek alföldi szakaszain is megtalálható. Életmódja eltér az Európában már meghonosodott törpeharcsákétól, hiszen nem az iszapos aljzatú, hanem a kavicsos, kemény aljzatú víztereket részesíti előnyben. A fiatalok kisebb vízi gerincteleneket fogyasztanak. Kifejlett korban növényi eredetű táplálékot sem veti meg, de étlapjának jelentős részét fenéklakó gerinctelenek, vízi rovarok, rákok, kishalak adják. Áprilistól augusztusig ívik, az ideális a 21-29 Celsius fokos vízhőmérséklet mellett. A pettyes harcsa alámosott partszakaszok mélyedéseibe vagy a kavicsok közé rakja ikráit, hogy az áramlás ne sodorja el őket. Az ikrások által lerakott ikraszám elérheti a 70 ezret, az ikra átmérője 3,3-4,0 mm között változhat. A hím őrzi a lerakott ikrákat, páros úszóival folyamatosan friss vizet hajtva rá. Elsősorban a kavicsos meder az igazi élettere. (Forrás: Wikipédia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page