Normál kép: Citrine_wagtail_I_IMG_8326.jpg   Méret: 770x556 Színmélység: 24bit Felbontás: 72dpi
Nagy kép: Citrine_wagtail_I_IMG_8326_nagykep.jpg   Méret: 800x578 Színmélység: 24bit Felbontás: 72dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Ismertető szöveg: A citrombillegető (Motacilla citreola) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a billegetőfélék (Motacillidae) családjába tartozó faj. Testhossza 17 centiméter, szárnyfesztávolsága 24-27 centiméter, testtömege 18-25 gramm. Feje és egész alsó teste élénk citromsárga, nyakának hátsó része és hasának eleje fekete. Szeme sötétbarna, csőre fekete, lába barnásfekete. A Palearktiszban elterjedt madárfaj, a mongol-tibeti faunaelemek közé tartozik. Fészkelőterületének fő része Kelet-Európa északi és középső részeitől Közép-Ázsián át Kínáig és a Himalájáig húzódik. Az elterjedési terület a Kelet-európai-síkság északi részén a Kola-félszigetig, a Kelet-európai-síkság középső részein Finnország déli részéig és a Baltikumig nyúlik. Az 1970-es évek óta erőteljesen nyugati irányba terjeszkedő faj, Ukrajnában 1976-ban költött először, de terjeszkedése során elérte Fehéroroszországot, 1987-ben Litvániát, 1991-ben Észtországot, 1993-ban Lettországot, a későbbiekben pedig megjelent fészkelőként Lengyelország északi részén, sőt újabban már Németországban és Finnországban is költ. Terjeszkedését az utóbbi évtizedek klímájának melegedésével hozzák összefüggésbe. Teljes európai állományát a törökországiakkal együtt 210 000 és 520 000 pár közöttire becsülik. A nagyarányú nyugati irányú terjeszkedéssel összefüggésben az 1980-as évek eleje óta Európa országaiban a faj egyre gyakoribb kóborlóként. Telelőterületei a Kaszpi-tengertől délre, a Perzsa-öböl környékén, a Hindusztáni- és az Indokínai-félsziget északi részein vannak. A terjeszkedéssel összefüggésben valószínűleg a telelőterület is nyugati irányba tolódott, a Közel-Keleten is egyre gyakrabban fordul elő télen, és a Fekete-tenger nyugati partvidékén is rendszeres tavaszi átvonulóvá vált. Magyarországi előfordulásai a nyugati irányú terjeszkedéssel függnek össze. Magyarországon 2006-ig harmincnyolc esetben összesen negyven példány került elő, ami azt jelenti, hogy az esetek nagy részében (95%) magányos madarakat észleltek, mindössze két alkalommal fordult elő ugyanazon a területen egyszerre két egyed. Általában a feltűnőbb, élénk színű hím madarakat könnyebben észre lehet venni, ezért többször figyeltek meg hímet, mint tojót. A megfigyelések területi eloszlását tekintve a negyven példány 50%-a a Tiszántúlon került elő, az adatok nagyrészt a Hortobágyról és környékről, valamint a Bihari-síkságról származnak. 25% származik a Duna-Tisza közéről, főleg a dél-alföldi halastavak és a Kiskunság területéről. 18%-ban került elő a Dunántúlon. További dunántúli adatai a hahóti tőzegbányatavakról és a Sumonyi-halastóról valók. Észak-Magyarországról mindössze a megfigyelések 7%-a származik. Ezek szerint a fajt rendszeres, de kis számú tavaszi átvonulónak kell tartanunk Magyarországon. Terjeszkedése miatt a telelőterület is kiterjedt nyugati irányban, s ennek következtében az ország keleti része valószínűleg már beleesik a tavasszal északi, északnyugati irányba vonuló madarak vonulási útjába, legalábbis annak a nyugati szélébe. Ízeltlábúakkal táplálkozik. Hosszútávú vonuló. Magyarországon védett, eszmei értéke 10 000 Ft. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. (Forrás: Wikipédia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page