Normál kép: Dabao.jpg   Méret: 770x745 Színmélység: 24bit Felbontás: 300dpi
Nagy kép: Dabao_nagykep.jpg   Méret: 1344x1302 Színmélység: 24bit Felbontás: 300dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Ismertető szöveg: A túzok (Otis tarda) a madarak osztályának a darualakúak (Gruiformes) rendjébe a túzokfélék (Otitidae) családjába tartozó Otis nem egyetlen faja. Óvatos madár. Méretre körülbelül akkora, mint egy pulyka, ennek ellenére tud kitartóan repülni, de erős futólábával nyílt vidékek jellegzetes földlakó madara. Külsejére jellemző a szürkésbarna tollazat piszkosfehér mellrésszel. Élőhelye a füves puszta, a nagyobb gabona és kukoricatáblák, de óvatos, rejtőzködő életmódja (és a jelentősen lecsökkent egyedszám) miatt nagyon ritkán látható. A nagy túzok ma is él Magyarországon, Oroszországban, Portugáliában, Romániában, Spanyolországban, Szlovákiában, a Keleti-tenger déli partjain, Közép- és Kelet-Ázsiában. Angliában 1838-ban ejtették el utolsó példányát. Európai egyedszámát 15 ezerre becsülik, a legnagyobb számban Spanyolországban találhatók. A legnagyobb egybefüggő európai udvarló- és fészkelőhely Magyarországon található. Főleg Dévaványa közelében, a dévaványai túzokrezervátumban (Körös-Maros Nemzeti Park) fordul elő, de él nagy túzok a Hortobágyon, a Nagykunságon és a Nagy-Sárréten is. Az egyik legnagyobb termetű túzokféle (bár a nagy indiai túzok nála is nagyobb), szárnyfesztávolsága elérheti a 2,5 métert is. A kakas magassága mintegy 100 centiméter és elérheti a 18 kilogrammos súlyt is, de a tyúk átlagosan csak 4,5 kg. A nagy túzokra jellemző a torok két oldalán, az alsó csőrkáva tövénél található, foszlott fehér dísztollszálakból álló bajusz. Háta vöröses árnyalatú barnássárga, fekete és világos harántsávokkal, hogy az éppen költő madarat ne fedezzék fel a ragadozók, hasa fehér, melltájéka világosbarna. Amikor a madár násztollazatot ölt, nyakpajzsa is van. Lábán csak 3 ujj van, amelyeket hatszögletű szarupikkelyek borítanak. A túzok számára fontos a zavartalanság. Ennek ellenére kultúrakövető faj, kedveli a mezőgazdasági területeket, különösen a repcét, hereféléket, lucernát, az őszi gabonaféléket, amikben jól elrejtőzhet. Fészkét is a termesztett növények közé rakja. Dürgőhelynek azonban a réteket, alacsony füves területeket választja, táplálkozni is kijár ide. Fészkei a mezőgazdasági művelés miatt állandó veszélyben vannak. Kedvenc élőhelyei a mozaikos, gyepekkel és mezőgazdaságilag művelt területekkel váltakozó, jól belátható, erdőkkel nem tagolt területek. Mindenevő, nagyobb részt fűfélékkel táplálkozik, de jelentős arányban fogyaszt rovarokat, csigákat, férgeket, különböző magvakat, sőt rágcsálókat vagy kisebb madarakat is elfogyaszt néha. Az állati és növényi eredetű táplálék aránya szezonálisan változó, tavasszal és nyár elején jórészt növényi táplálékot fogyaszt, nyár végén (termésbetakarítás és a rovarok mennyiségének növekedése miatt) jóval több az étrendjén belül a rovarok aránya, ősz vége felé (a rovarok eltűnésével) megint a növényi táplálék válik kizárólagossá (elhullott magvak, repcelevél). A fiatal túzokok a felnőtt példányokkal ellentétben eleinte csak ízeltlábúakkal táplálkoznak, és csak fokozatosan térnek át a növényi étrendre. Téli táplálékában nagyon fontos szerepet játszik a repce. Közvetlenül a szaporodási idő előtt, a kifejlett kakasok nagy kiterjedésű territóriumot foglalnak el. Különböző hangokkal, önmutogató, fenyegető magatartással próbálják megfélemlíteni riválisaikat. A tojók felé jellegzetes táncot lejtenek. Fejüket hátrahajtják, faroktollaikat felmerevítik, szárnyaikat kifordítják, torokzacskóikat felfújják. Ezeket a tevékenységeket nevezzük dürgésnek. A tojó a földön kisebb mélyedést váj és fűvel béleli ki. Fészekalja 2-3 szürkészöld, barna foltos tojás. A költési idő 20-28 nap. A csibék fészekhagyók, néhány óra elteltével követik a tojót, mely még 4-6 hétig gondoskodik róluk. Mivel csak egyszer költenek évente és kevés tojásuk van, ezért reprodukciós képességük nagyon gyenge. Fokozottan védett, évszázadok óta fogyatkozó egyedszámú faj. Legnagyobb populációja Spanyolországban és Oroszországban él, Magyarországon állománya mintegy 1400-1500 példány a legutóbbi számlálások szerint. A túzok Magyarországon 1970 óta fokozottan védett, eszmei értéke a legmagasabb kategóriát jelentő egymillió forint. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. (Forrás: Wikipédia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page