Normál kép: BALPART_0125_cr.jpg   Méret: 754x915 Színmélység: 24bit Felbontás: 300dpi
Normál kép új ablakban 
Normal size picture in a new window

Ismertető szöveg: Károlyi Mihály gróf liberális, majd demokrata politikus, Magyarország első köztársasági elnöke. A nagybirtokos Károlyi család leszármazottja. 1901-től a Szabadelvű Párt tagja, 1905-ben a Függetlenségi Párt országgyűlési képviselője. Rövid ideig az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) elnöke. 1910-ben pártonkívüli függetlenségi programmal szerzett mandátumot. 1912-ben a Justh Gyula vezette Függetlenségi Párthoz csatlakozott, melynek 1913-ban elnöke lett. Egyre határozottabban szembefordult az uralkodó osztályok politikai módszereivel, különösen a Tisza István-féle erőszakos irányzattal. Követelte az általános választójog bevezetését, helytelenítette a Monarchia háborús és a militarista Németországgal szövetséges politikáját. Már a háborús lelkesedés idején a béke mellett foglalt állást, s a háború utolsó évében határozott békeagitációt folytatott, amit összekötött a polgári demokratikus reformok követelésével. A Függetlenségi Pártból kivált balszárnyból megalakított Károlyi Párt vezetőjeként nagy népszerűséget szerzett a békére vágyó tömegek között. Az 1918. okt.-i polgári demokratikus forradalom vezető egyénisége, legnépszerűbb politikusa, a Nemzeti Tanács vezetője. A néptömegek nyomására IV. Károly király 1918. okt. 31-én miniszterelnökké nevezte ki (1919. jan. 11-ig töltötte be ezt a tisztséget), majd 1919. jan. 11-én köztársasági elnök lett. Megkezdte a polgári demokratikus reformok megvalósítását, a mérsékelt földreform bevezetéseként kiosztotta saját kálkápolnai birtokát. Minthogy a polgári demokratikus kereteket túllépni nem akarta és így a polgári demokratikus rendszert hatalomra segítő néptömegek jogos követeléseit nem tudta kielégíteni, s ugyanakkor kedvező békefeltételeket sem sikerült elérnie, egyre nehezebb helyzetbe jutott. Amikor a jelentős újabb területek átadását követelő Vyx-jegyzék (1919. márc. 20.) elfogadása és az ellenállás megszervezése között kellett volna döntenie, márc. 21-én lemondott és békés úton átadta a hatalmat a munkásosztálynak. 1919. júl. elején mint antantbarát politikus nyugatra emigrált; hamarosan kiábrándult antantbarát illúzióiból. Szembefordult a Horthy-rendszer létrehozását és fenntartását segítő nyugati hatalmakkal, számos cikkében és beszédében ostorozta a magyarországi rendszer retrográd, népellenes politikáját. A győztes kormányzat vagyonát elkobozta, és felesége Andrássy Katinka grófnő jugoszláviai, ausztriai és csehországi tartózkodás után Párizsban telepedett le. Később nagy sikerű előadókörutat tett az USA-ban és meglátogatta az Szovjetúniót is. A II. világháború éveit Angliában töltötte. - 1920-tól kezdve szorosan együttműködött a Kommunisták Magyarországi Pártjával, 1931-ben Tiétek a föld c. agitációs iratát itthon a magyar kommunisták terjesztették. Fellépett Sallai és Fürst érdekében, valamint az SZU mellett; élére állt a franciaországi, majd az angliai emigráns magyar antifasiszta szervezeteknek, nagy szerepe volt a haladó erők tömörítésében. 1946. máj.-ban hazatért, 1946-től 1949-ig Magyarország párizsi követe volt. 1949-ben lemondott. Élete utolsó éveit a politikától visszavonulva Franciaországban töltötte. Írt egy drámát (Ravelszky). Hamvait 1962. márc.-ban hazaszállították és a Kerepesi temetőben mauzóleumban helyezték el. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page