Normál kép: 1301330966.jpg | Méret: 770x1026 | Színmélység: 24bit | Felbontás: ismeretlen |
Nagy kép: 1301330966_nagykep.jpg | Méret: 2304x3072 | Színmélység: 24bit | Felbontás: ismeretlen |
Képaláírás: Vértesszentkereszt romja. Ide nem botlik, téved az ember. Ide csak úgy jut el valaki, ha ide is indul. Ide indultam, mert egy OA társunk felhívta rá a figyelmem. Köszönöm Angyallány! Megláttam, s beleszerettem, hív vissza a rom, ide vissza kell mennem! Ismertető szöveg: Román kori építészetünk kiemelkedő emléke a Vértes hegység egyik magaslatára épült bencés, később dominikánus apátság Szent Kereszt tiszteletére szentelt temploma. A terület ma közigazgatásilag Oroszlány városához tartozik. Az épületmaradványokra elsőként Rómer Flóris figyelt fel a múlt században. A századfordulón írt róla Nácz József vértessomlyói plébános gazdagon illusztrált tanulmányában. Kisebb kutatásokat első alkalommal 1940-ben, Lux Géza vezetésével végeztek. Módszeres és nagy területekre kiterjedő munkálatokra csak 1964-71 között és a 80-as években került sor. A nemzetségi monostort magát 1146-ban említik először: Fulco hospes (egy Magyarországon letelepedett idegen) végrendeletében négy ekényi földet adományoz örök birtokul Ugrin ispán Vértesben álló monostorának. Az apátság fénykora a 13. század első felére esett. III. Honorius pápa 1226-ban felhatalmazást adott a vértesi apátnak birtokviták rendezésére és ezt 1239-ben megismételte. Károly Róbert idején a Csák nemzetség szerepe a Vértes vidékén lehanyatlott: váraik és birtokaik a király tulajdonába kerültek, a hegység az uralkodók kedvelt vadászterületévé vált. Az apátság kegyuraságát is ők viselték, ahogy erre írásos adatok is utalnak (Nagy Lajos a tatai vám felét adományozta a monostornak), de a tárgyi emlékekből (Nagy Lajos és Zsigmond-kori kályhák) is következtetni lehet. A Rozgonyi család hatalma már Zsigmond uralkodása alatt megnőtt. A király több birtokát kapták zálogba, így szerezte meg zálogként Rozgonyi István a vértesi várakat (Gesztes, Vitány, Gerencsér, Essegvár, Tata stb.) A Rozgonyiak, mint a területtel együttjáró jogokat, átvették és gyakorolták a vértesi apátság feletti kegyuraságot. Ezt támasztja alá az az 1450-ből fennmaradt oklevél, melyben Rozgonyi János beiktatja a Ferenc, majd Lámpás János apátokat. A Rozgonyiak idején a vértesi apátság fokozatosan leromlott. Újlaki család a vértesi várak és bitiokok gazdája, tagjai az apátság kegyurai., A korabeli állapotokat tükrözi az a kérelem, amelyet 1475-ben Újlaki Miklós boszniai király írt a pápához a kolostor ügyében: "Mivel a vértes-keresztúri bencés monostor épületei annyira megrongálódtak, hogy apátja Dénes (?) nem mer benn tartózkodni, a jövedelem meg oly csekély, hogy két szerzetessel alig tudja magát eltartani s a roskadékos templomban alig mondanak évenként tíz misét, engedje át a pálos szerzeteseknek." A pápa engedélyezte a kérést, de változás nem történt. Így 1478-ban Mátyás király folyamodik IV. Sixtus pápához, hogy "az olyannyira elpusztult, hogy szinte földszínig rom (apátságot) a Fehérvár város falain kívül levő, Szent Margit tiszteletére emelt dominikánus kolostorba bekebelezhesse." Ez 1478-ban meg is történt, s az apátság Vérteskeresztúr néven került be a domonkos rend regisztrációs könyvébe. A 16. század elejéről birtokügyletek kapcsán kapunk értesüléseket a kolostorról. Tata 1543-ban török kézre került, ezt követően a kolostor szerzetesei is elmenekültek a Vértesből, az apátságban megszűnt az élet. (Forás: vertesszentkereszt.org) |
Kapcsolódó dokumentumok: Templomok: Bencés apátság romjai, Vértesszentkereszt Panoramio: Vértesszentkereszti kolostor romjai dr.katona: Szent hegyen |