Normál kép: 1301693119.jpg   Méret: 770x1205 Színmélység: 24bit Felbontás: 120dpi
Nagy kép: 1301693119_nagykep.jpg   Méret: 1022x1600 Színmélység: 24bit Felbontás: 120dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Fűzfa.

Ismertető szöveg: A fűzfa (Salix) a fűzfafélék (Salicaceae) család névadó nemzetsége. Mintegy hatszáz faja főképp a Föld északi féltekéjén honos, közülük több a Kárpát-medencében is él. Szinte mindenütt megtalálható az északi flórabirodalom csapadékosabb vidékein. Néhány faj a száraz klímához is alkalmazkodott, de ezek szinte egytől egyig bokor termetűek. Magyarországon mintegy huszonhárom fajuk honos. A nemzetség evolúciósan kevéssé stabilizálódott: a fajok gyakran hibridizálnak, ezért elkülönítésük sokszor nehéz. Több változatot mesterségesen, keresztezéssel hoztak létre. Fás szárú, cserje- vagy fa termetű, lombhullató, kétlaki évelő növény. A sok fajnak számos közös tulajdonsága van. A fa alakú füzek előbb karógyökeret növesztenek, majd ebből dúsan elágazó oldalgyökerek rendszerét. A cserje alakú füzek gyökérzete kezdettől nagyon szerteágazó. A gyökérzet jellegét mindig erősen befolyásolják a talaj tulajdonságai. Kérge eleinte sima zöld vagy vöröseszöld, később - különösen az alsó néhány méteren - mély, hosszanti barázdákkal felrepedezik. Szórt állású rügyei a legtöbbször hosszúkásak, keskenyek, ághoz simulóak, kopaszok, fénylők vagy finoman molyhosak. A legtöbb faj hajtásai hosszúak, vékonyak, hajlékonyak, sárgás- vagy vöröseszöldek, gyakran lecsüngők. Leveleinek nyele általában rövid, a lemezek keskenyek, hosszúkásak, lándzsásak, vagy tojásdadok, esetleg apró kerekdedek. A szélük finoman fűrészelt, esetleg ép és hullámosak. Az ép szélű murvalevelek hónaljában növő, egyivarú virágai nagyon egyszerűek: a virágtakaró hiányzik, a porzós virágokban kevés porzó van, a termős virágokban egyetlen termő. A virágzat barka. A virágok tövében nektárt termel. A nőivarú virágok fehérek vagy zöldek, a porzós barkák sárgák, esetleg pirosak. Termése sokmagvú, több kopácsú tokokból álló füzér. A magvak alig 1 mm hosszúak, zöldesbarnák. Laza és kötött talajon egyaránt megél. Kétlaki. A legtöbb faj erősen fény- és vízigényes, ezek főleg folyó- és állóvizek partján, ártereken nőnek. Az időszakos vízborítást is jól tűrik. Más fajok a magashegységi sziklacserjésekben nőnek. Magyarországon február-márciusban virágzik; virágait rovarok porozzák be. Termése május-júniusban érik be. Magról és dugványról is jól szaporodik, kitűnően sarjad. Különösen az első években rendkívül gyorsan nő. A fűz fája szórt likacsú, színes gesztű, könnyű, lágy, jól faragható. Szíjácsa sárgásfehér, gesztje vörösesbarna. A fa puha és nincsenek benne tartósító anyagok - csersav, gyanta, viasz stb., ezért leginkább faragványokat, háztartási eszközöket, gyufát, cellulózt és papírt készítenek belőle. Hajlékony vesszőiből kosarat és bútorokat fonnak. A kinin fölfedezése előtt a fűzfakéreg főzete volt a malária legjobb orvossága. A főzet gyulladásgátló, antiszeptikus, lázcsillapító, vérzéscsillapító hatású. Hatóanyagai: szalicin, katechin, csersav, gyanta, enzimek, oxalát. Ajánlják: belső vérzések, bélhurut, reuma, ízületi bántalmak, gyomorhurut, lázzal járó megfázás ellen, fagyott testrészek, aranyeres bántalmak, gombás bőrbetegségek kezelésére. Kivételes tűrőképessége folytán erdőgazdaságilag (a nedves, csapadékos környezetben) igen jelentős. (Forrás: Wikipédia)



barka (lat. amentum, julus): 1. hajlékony tengelyű füzérvirágzat, mely virágzás vagy gyümölcsérés után lehull a fáról. A fűz-, éger- és nyírfa ~ja megnyúlt, folytonos, a tölgyé szaggatott, a bükké gömbölyded. A mogyoró-, éger- és nyírfa ~ja már ősszel kész, áttelel és tavasszal nyílik. - 2. A fűzfa ~s vesszejének m. névváltozatai: birke, cica; Kapnikbányán: cicaberke; a gör. kat-oknál: cicuska; Bátyán: cicaméce; Göcsejben: macuka, cicabarka, cicamaca; Székelyföldön: pimpó; Aranyosszéken, Torockón: fűzfacicula, polinga; Borsavölgyében: picus. - A szentelt ~hoz (→barkaszentelés) fűződő néphagyomány Eu-szerte egységes és napjainkban is eleven az idősebb korosztályok körében. A kat-okon kívül a prot. lakosság is kedveli. A m. nyelvter-en ismert alkalmazási módjai a következők: az eresz alá, a sztképek mögé tűzött ~val védik a házat a villámcsapástól. Ált. az a hiedelem is, hogy a lakásban tartott sztelt ~ odavonzza a legyeket, ezért a padlásra, pincébe viszik, v. az eresz alá tűzik. Viharban v. jégeső idején védekezésül napjainkban is gyakran a tűzre vetnek néhány szem sztelt ~t. Szeged környékén ilyenkor a ~t a sztelt →gyertya lángjánál gyújtották meg, és imádkoztak mellette. Jégverés ellen tűzték ki uo. a szántóföldekre és a házikertek sarkaiba. Az Alföldön a sztelt ~t a méhkas elé rakják, hogy jól gyűjtsenek a méhek. Ált-an elterjedt szokás, hogy a sztelés után lenyelnek belőle néhány szemet hideglelés, torokfájás ellen (Szeged vidékén), v. teáját fogyasztják hasonló célzattal (Csorna). Ember és beteg jószág gyógyításához kedvelt gyógyszernek tartották a sztelt ~ füstjét. Somogyban a 20. sz. elején az újszülöttet a →Boldogasszony ágyába tett sztelt ~val védték a rontástól. A m. nyelvter. számos vidékén él az a szokás, hogy a virágvasárnapi sztelés után a temetőbe is visznek a ~ból, s ott a sírokra tűzik. Tápén a halott koporsójába tették. A ~ágakat rendszerint egy évig őrzik, majd elégetik, és a hamut a hamvazószerdai hamuhoz keverik. A sztelt ~ említett jellegzetes alkalmazási módjai mellett a legkülönfélébb népi rítusokban is előfordul. Mágikus fölhasználásához közelebbi párhuzamokat a zöld ággal kapcsolatos rítusok körében találunk. B.E. (Forrás: http://lexikon.katolikus.hu/B/Barka.html)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page