Képaláírás: Széchenyi mellszobra. Döblingben való tartózkodásának utolsó idejéből.

Ismertető szöveg: Azon időben, midőn a döblingi (Döbling, azelőtt falu, Bécs tőszomszédságában; most Bécshez tartozik) tébolyházban tartózkodó Széchenyinek egészségi állapota javulni kezdett és lelkének megzavart egyensulya is helyreállt, sokan kérték a nagy férfiut, hogy festetné le magát; de Széchenyi sokáig semmi áron sem volt rábirható, hogy festőnek vagy szobrásznak üljön. Végre neje hosszas rábeszélésére beleegyezett, hogy Gasser bécsi szobrász megörökítse alakját. Gasser 1858-ban Döblingbe ment és a grófné jelenlétében mintázta agyagból Széchenyi fejét, míg a gróf a szobában fel-alá sétált és nejével beszélgetett. Ezen minta után készült a mellszobor fehér márványból, mely a legnagyobb magyart utolsó éveiben, élethűséggel ábrázolja. Széchenyi romantikus szép arcza a döblingi tartózkodás alatt nagyon megváltozott. A szép, göndör, fekete hajfürtöket őszbeborult gyér hajzat váltotta fel. Az arczot dus, zord szakál veszi körül A komortekintetű szemek az arcznak ránczai és a fogatlan áll, egy sokat szenvedett öreg embet mutatnak. Széchenyi későbbi arczképei mind e szobor után készültek.