Ismertető szöveg: Verőce - Vác és Szob között a Duna bal partján fekszik. Közúton a 12. számú főútvonalon gépjárművel lehet eljutni Verőcére, de elérhető vasúton és vízi úton is. Verőcén két vasútvonal is áthalad, ezek közül a 70. számú Budapest-Vác-Szob-vasútvonal, és a Vác-Balassagyarmat közti 75. sz. vonal.
Nevének eredetét kétféleképpen magyarázzák: az egyik változat szerint Verőce neve kaput jelent, míg a másik változat szerint nevét a Dunába torkolló Nagy-völgy patak régi elnevezéséről (Verőce-patak) kapta. A szó szláv eredetű és olyan vizet jelent, amelyben sok az örvény.
Verőce és környéke már az őskorban is lakott hely volt. Területén őskorból és a római korból származó leletek kerültek elő. Verőcén a Duna parton még ma is állnak egy római őrtorony maradványai, Valentianus császár korából. A településnek az 1400-as években már mezővárosi (oppidum) rangja volt. A török hódoltság alatt a szomszédos településekhez (Nagymaros, Visegrád) hasonlóan alakult Verőce sorsa is, minek következtében lakossága megritkult. A hódoltság után a Felvidékről visszatért magyarok, az ide telepített szlávok és németek építették újjá a községet. Az 1950-es megyerendezéssel került Nógrád megyéből Pest megyébe. 1965-ben lett Verőce a település neve. 1974. december 31-én Verőcemaros néven egyesítették Kismarossal. 1990. január 1-jén alakult újra önálló községgé. (Forrás: Wikipédia)