Normál kép: 1898_Oldal_187_q.jpg   Méret: 542x712 Színmélység: 24bit Felbontás: 200dpi
Normál kép új ablakban 
Normal size picture in a new window

Képaláírás: Gyergyai Ferencz, Kolozsvár követe.
Az Uniót kimondó 1848-iki erdélyi országgyűlésből. - Egykorú képek után.

Ismertető szöveg: A mohácsi vész szomorú következményei elszakították a magyar koronától s külön országgá tették az ország délkeleti részét, Erdélyt, mely hadászatilag is igen fontos rész, a honfoglalás óta mindig együvé tartozott az anyaországgal. Ez az elszakadás csak politikai természetű volt. Szívben, lélekben a külön állás hosszú idején is egy életet élt Erdély Magyarországgal, melyhez visszavágyni soha sem szűnt meg. ... Csak az idők viszontagságainak tulajdonítható, hogy az újra egyesülésnek 1848-ig kellett késnie. Ekkor végre leomolhattak az "egy nemzet két hazája" közti határfalak, habár a teljes egygyéolvadás a közbejött viharos események miatt csak két évtized múlva valósulhatott meg.
Az első magyar felelős minisztérium által V. Ferdinánd király beleegyezésével előkészített egyesülést az e végre összegyűlt utolsó erdélyi országgyűlés 1848 május 30 án mondotta ki, még pedig egyhangúlag, mindamellett, hogy megelőzőleg a szászok és oláhok sok akadályt gördítettek az unió elé. ... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. május 29.)



Gyergyai Ferenc /1799. november 4. - 1874. március 20./
Kolozsvárt született Gyergyai László városi tanácsos és Barra Krisztina gyermekeként. Iskolai tanulmányait Kolozsvárt végezte. A kir. líceumban jogot végzett.
1821-ben felesküdött az erdélyi kir. főkormányszékhez és Marosvá­sárhelyen a kir. táblánál dolgozott. Itt tett ügyvédi vizsgát. 1823-tól a kolozsvári tanácsnál igazgatói tisztet töltött be.
1825 - 1833-ig a helytartótanács főjegyzője és igazgatója volt. 1825-ben a portugál királyi herceg kolozsvári látogatásakor a kolozsvári Nemzeti Színház díszelőadásán Gyergyai a "Bűvös vadász" darabban lépett föl. Hangja tenor. Magánénekese volt Ruzitska György társulatának.
1840-1848 között oratóriumokat fordított a színház részére. Beszélt olaszul és németül.
1833-ban a helytartótanács tanácsosa volt. A következő évben a kolozsvári országgyűlésen követi minőségben vett részt. Tagja volt annak a bizottságnak, amely a Karok és Rendek sérelmeit vitte Ferencz császárhoz.
1827/38-ban a szebeni országgyűlésen Kolozsvár követeinek volt egyike. 1848-ban a pesti országgyűlésen Kolozsvárt képviselte. 1849-ben a hétszemélyes tábla rendes tagja volt. Letartóztatták és csak ke­zességi alapon engedték Kolozsvárra költözni. Kénytelen pályafutását elölről kezdeni. Előbb a városnál díjnok, majd főbíró és végül király-bírói szerepkört vállalt.
1851-ben nősült. Felesége Szerdahelyi József színész első felesége, Schwenter Júlia volt.
Több munkát írt. Foglalkozott betegségek és gyógyítási módok leí­rásával és a magyar nyelv kérdéseivel. Szerkesztette a Kolozsvárt megje­lent Erdélyi Házisegéd c. kalendáriumot /1840-41-re/. (Forrás: panteon.unitarius-halo.net)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page