Normál kép: 1898_Oldal_193_k.jpg   Méret: 452x660 Színmélység: 24bit Felbontás: 200dpi
Normál kép új ablakban 
Normal size picture in a new window

Képaláírás: Báró Radák Istvánné.
Az Uniót kimondó 1848-iki országgyűlésen jelen volt hölgyek. - Egykorú képek után.

Ismertető szöveg: A mohácsi vész szomorú következményei elszakították a magyar koronától s külön országgá tették az ország délkeleti részét, Erdélyt, mely hadászatilag is igen fontos rész, a honfoglalás óta mindig együvé tartozott az anyaországgal. Ez az elszakadás csak politikai természetű volt. Szívben, lélekben a külön állás hosszú idején is egy életet élt Erdély Magyarországgal, melyhez visszavágyni soha sem szűnt meg. ... Csak az idők viszontagságainak tulajdonítható, hogy az újra egyesülésnek 1848-ig kellett késnie. Ekkor végre leomolhattak az "egy nemzet két hazája" közti határfalak, habár a teljes egygyéolvadás a közbejött viharos események miatt csak két évtized múlva valósulhatott meg.
Az első magyar felelős minisztérium által V. Ferdinánd király beleegyezésével előkészített egyesülést az e végre összegyűlt utolsó erdélyi országgyűlés 1848 május 30-án mondotta ki, még pedig egyhangúlag, mindamellett, hogy megelőzőleg a szászok és oláhok sok akadályt gördítettek az unió elé. ...
...
Erdélyi honleányok.
Könyvek, hirlapok, emlékiratok egyaránt hirdetik a magyar férfiak hazafias érdemeit, de keveset beszélnek azokról a. magyar asszonyokról a kik honleányi szereplésükkel szintén kiérdemelték a nemzet tiszteletét, szeretetét és háláját.
Főként Erdélyben a nemzeti eszmékért lelkesülő nőknek nagy részök van abban, hogy a magyarság a lefolyt utóbbi félszázad alatt csorbítatlanúl meg tudta tartani nemzeti jellegét.
E honleányok közt első sorban álltak azok a hölgyek, a kiknek arczképeit az Unió országgyűlési képén fogjuk látni; velök nemcsak az országgyűlési teremben találkozunk, de mindenütt, a hol a nemzeti eszméért küzdeni, érte lelkesülni, olykor szenvedni is kell. Még mielőtt az erdélyi országgyűlés kimondotta volna az Uniót, találkozunk már e derék asszonyokkal az 1848-iki márcziusi napokban.
Mig a fiatalság háromszinű zászlókat lobogtatva, eget rázó kiáltással: "Unió vagy halál" - tüntetett Kolozsvár utczáin, addig az asszonyok az ablakokból, az erkélyekről "Unió" felirású háromszinű jelvényeket szórtak a nép közé és szóval is buzdították, lelkesítették a tömeget a tüntetésre.
Nehány nap múlva ugyanezen úrinők az országgyűlési teremben tüntettek az Unió mellett, és később úgy a szabadságharcz alatt, mint a nemzet elnyomatása idejében a magyar nemzeti eszmét ápolták, védelmezték.
Gróf Radák Istvánné (sz. gróf Rhédey Klára) neve fenmarad, mig csak a szabadságharczról beszélni fognak. Ő volt az, a ki a vérengző Haynau idejében úgy szólva egymaga harczolt Budapesten e szörnyeteggel. Haynau gyilkoltatott és üldözött; Radákné mentett és vigasztalt. Személyes szabadságának koczkáztatásával, vagyona egy részének feláldozásával egy titkos szövetkezetet szervezett, melynek czélja volt az üldözött honvédeket segélyezni. E törekvésben segítette Radáknét a hires dr. Balogh jóságos neje. A menekülő honvédnek menhelyet, útlevelet és pénzt szereztek, s mihelyt alkalom nyilt reá, kisegítették az országból. A várfogságba jutott vagy császári hadseregbe besorozott honvédekkel is sok jót tett. Hasábokat lehetne irni Radákné jótékonyságáról és hazafiságáról. Áldott legyen emléke! ... (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. május 29.)



Radák Istvánné Rhédey Klára (Kolozsvár, 1809. július 27. - Kolozsvár, 1868. január 14.) erdélyi grófi család lánya, aki vagyonát árva lányok nevelésére és az 1848-49-es szabadságharc honvédeinek támogatására fordította.
...
Kolozsvári házukban - a Fő tér keleti oldalán - árva lányokat fogadott magához. 1848-ban saját kezűleg készített zászlót a honvédeknek. A szabadságharc bukása után anyagilag támogatott segítségre szoruló honvédeket, és közbenjárt bebörtönzöttek, köztük Forró Elek ezredes és Antos János alezredes szabadulásáért. 1851-ben mindketten szabadultak. Még ebben az évben Antos János feleségül vette Rhédey Klára lányát, Katalint.
Idős korában a magyarózdi kastélyban megtalálta férje ükanyja, Petrőczy Kata Szidónia (1658 körül - 1708) addig ismeretlen verses füzetét. Azóta Petrőczy Kata Szidónia az első ismert magyar költőnő. (Forrás: Wikipédia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page