Képaláírás: Vázlat egy történeti képhez.
A Liezen-Mayer-kiállításból.

Ismertető szöveg: A müncheni művészvilág Liezen-Mayerben első sorban a született és nagy talentumú illusztrátort becsülte. Mint festő maga-magát nem tartotta sokra, a mint ezt a művészek társaságában számtalanszor kinyilatkoztatta s festeni tulajdonképen csak akkor kezdett, mikor az egyszerre nagyhírűvé lett müncheni akadémia tanára, Piloty, szakítva a régi mesterek chablonos előadási modorával és szinezésével, a hatvanas évek közepén a naturalizmus egyedüli jogosultságát kezdte hirdetni a művészetben. A Piloty által jelzett új irány varázserővel hatott Liezen-Mayerre, s ennek gyümölcse volt a Thüringiai Szent Erzsébet életéből vett több kompoziczió, melyeknek első szines vázlataiból most mintegy 14 darab volt kiállítva a műcsarnokban. Pár évvel később 1867-ben megfestette Szent Erzsébet szentté avatásá-t, mely első nagyobb szabású képe. Ezeket azután gyorsan követték hasonló irányú alkotásai: Mária Terézia, a mint egy koldúsgyermekei szoptat, József és Putifárné, a melyeknek érdekes vázlatait szintén láthattuk a kiállításban. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. márczius 4.)

Liezen-Mayer Sándor, Liezenmayer (Győr, 1839. jan. 24. - München, 1898. febr. 19.): festő. Bécsben C. Rahlnál, majd 1857-ben Münchenben tanult, ahol Piloty modorában festette romantikus szemléletű, jól felépített történeti műveit. Harmonikus kolorizmusa, kiegyensúlyozott képalkotása miatt festményei és a Faust-ciklushoz, Schiller Haramiáihoz, a Das Lied von der Glockéhoz készített illusztrációi sok sikert arattak. 1870-ben Ferenc József arcképének megfestésére meghívást kapott Bécsbe. 1880-83 között a stuttgarti ak. ig.-ja volt, majd visszatért Münchenbe, ahol a festőisk. tanára lett. Sok magyar tanítványa volt. - Legismertebb képei: Magyarországi Szt. Erzsébet (e kép két, lényeges részeiben azonos példányban készült, egyik az MNG ben, másik az esztergomi Keresztény Múz.-ban); Erzsébet királynő aláírja Stuart Mária halálos ítéletét; Mária Terézia egy koldusasszony gyermekét táplálja (1867); Venus és Tannhäuser (MNG); Faust és Margit (MNG). - Irod. Benkő G.: L. S. (Bp., 1932); Dénes T.: L. S. (Győr, 1932); Csányi Károly: L. S. emlékezete (Győr, 1940). (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990)