Normál kép: 1900bb_Page_195_e.jpg   Méret: 770x966 Színmélység: 24bit Felbontás: 300dpi
Nagy kép: 1900bb_Page_195_e_nagykep.jpg   Méret: 1095x1375 Színmélység: 24bit Felbontás: 300dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Szterényi József.
Erdélyi fényképei után.

Ismertető szöveg: Három kiváló fő tisztviselő kitüntetéséről adott hírt közelebb a hivatalos lap, mely férfiak mindegyike fontos szakma-kört tölt be a kormányzat nagy gépezetében.
...
Abban az időben, a mikor Baross Gábor a hazai ipar fejlesztését nagy erővel fölkarolta, sok magyar emberben mozdult meg az akaraterő, a lelkes közreműködés vágya. Ezek közt Szterényi egyike ama keveseknek, a kik ritka szorgalmukkal, kitartásukkal és kiváló avatottságukkal tűntek ki és vívtak ki nevezetes sikereket e téren.
Mint fiatal vidéki újságíró kezdett foglalkozni az iparfejlesztés ügyével, szakegyleteket alapított, tanulmányozta az ipar gyakorlati érdekeit és viszonyait, bejárta és megismerte Keletet, a kiviteli irányokat, de következetes erélylyel folytatta a tanítás és puhatolódzás munkáját akkor is, a mikor 1889-ben iparfelügyelői állást vállalt. A miniszterek, a kik alatt szolgált, Baross, Lukács, Dániel és Hegedűs, felismerték az ő tehetségét, kiváló munkaerejét és mindenek felett helyes gyakorlati érzékével párosult szakavatottságát, mely tulajdonságai rövid egy évtized alatt a valóságos miniszteri tanácsosi rangra emelték.
Szterényi József 1861-ben született Lengyeltótiban, Somogymegyében. Iskoláit Budapesten végezte és a nyolczvanas években már több fővárosi napilapnak munkatársa volt; innen 1883-ban Brassóba hívták meg, hol magyar napilapot alapított, melyet hat évig szerkesztett. Megalakította az erdélyrészi ipar és kereskedelmi egyesületet, melynek főtitkára lett s ebben a minőségében közgazdasági tanúlmányok czéljából többször beutazta a keleti országokat (Románia, Szerbia, Bulgária, Törökország és Anatolia). A közgazdasági téren való munkássága fölkeltette Baross Gábor figyelmét is, a ki őt 1889-ben erdélyrészi iparfelügyelővé nevezte ki, a következő évben beosztván a kereskedelmi minisztériumba. Ez idő óta kezdődik munkás és eredményes tevékenysége a gyakorlati iparfejlesztés minden terén. Hogy ennek a tevékenységnek vázlatos képét adjuk, megemlítjük, hogy ő szervezte a legtöbb megyében a háziipari oktatást, részt vett a Vilmos császár által egybehívott 1871-iki berlini nemzetközi munkáskongresszuson, mint a magyar kormány egyik képviselője, majd az iparoktatás országos szervezésének szentelte idejét (1873-ban lett iparoktatási főigazgató), számos új és mintaszerű szakiskola létesítését tervezte, 1875-ben a kereskedelmi minisztériumban az iparoktatási, s 1898-ban az iparfejlesztési osztály főnöke lett. Irodalmilag is folyvást sokat dolgozott, számos önálló szakmunkát irt; szerkesztője a "Magyar iparoktatási" czímű szaklapnak, a külföld számára készült értesítőnek, a "Mintalapok iparosok és ipariskolák számára" czímű nagy vállalatnak. Matlekovics Sándorral együtt szerkesztette az ezredévi kiállítás kilencz nagy kötetre terjedő főjelentését is; ezenkívül szakirodalmunkat számos önálló művel gazdagította. Mióta az iparfejlesztési osztályt átvette, egész idejét a magyar iparfejlesztés nagy ügyének szenteli s szerencsés gyakorlati érzékkel valósítja meg eddigi tapasztalatait és tanúlmányait úgy az iparpártolás és iparfejlesztés, mint a munkásvédelem és az iparoktatás terén is. Működését és egyéni jelességének értékét méltányolta Ő Felsége a király, a ki Hegedűs Sándor miniszter előterjesztésére tavaly júliusban czímzetes miniszteri tanácsossá, pár nappal ezelőtt pedig valóságos miniszteri tanácsossá nevezte ki. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1900. junius 10.)



Szterényi József báró, született Stern (Lengyeltóti, 1861. november 5. - Budapest, 1941. február 6.) politikus, kereskedelemügyi miniszter, iparfejlesztési és iparoktatási szakértő.
Apja Stern Albert újpesti rabbi volt. Mint újságíró kezdte pályafutását Budapesten, 1888-ben megalapította a Brassó című politikai napilapot. 1885-től 1889-ig az erdélyi ipari és kereskedelmi egyesület főtitkára volt. Többször beutazta ipari és kereskedelmi tanulmányok céljából a Balkán államait és Kis-Ázsia egy részét. 1889-ben fölkeltette Baross Gábor kereskedelmi miniszter figyelmét, aki erdélyi iparfelügyelőnek nevezte ki.
Bár felsőfokú végzettsége nem volt, 1890-ben Baross pártfogásával bekerült a kereskedelemügyi minisztériumba, ahol kezdetben iparfejlesztési ügyekkel foglalkozott. 1896-ban országos iparoktatási főigazgató, 1900-ban miniszteri tanácsos, 1905-től 1910-ig államtitkár, ebből az időből nevéhez fűződik az ipartörvény módosítása. 1906 és 1918 között Brassó alkotmánypárti országgyűlési képviselője.
1906 tavaszán, a Wekerle-kormány megalakulásakor Kossuth Ferenc kereskedelmi miniszter őt hívta meg politikai államtitkárnak, a kormány bukása után pedig az Agrárbank elnöke lett. Ezt az állást egy nagy bankcsoporttól kapta, amiért korábban a minisztérium nevében velük kötött szerződést a dalmát vasút kiépítésére, az indokoltnál legalább százmillióval drágábban és a konkurencia ajánlatánál még drágábban.
1918-tól kereskedelemügyi miniszter a harmadik Wekerle-kormányban. Az őszirózsás forradalom idején a minisztertanács internáltatta mint a forradalmi vívmányokat veszélyeztető egyént. 1920-ban és 1926-ban pártonkívüli képviselő, 1927-től felsőházi tag. Nemzetközi tárgyalásokon és öt éven át a Népszövetségben mint főmegbízott volt jelen. (Forrás: Wikipédia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page