Képaláírás: Gyulai várkastély

Ismertető szöveg: E kastélya várudvar nyugati részén szolgáló trivial danái fülhasitö lármája közben surolgatju a seres kancsókat; - a nagy terem, hol 300 év előtt Keledi István, Zichy György, Serényi Miklós, a kora ifjúságban hős halállal kimúlt ösi Gáspár stb. Pertaf basa 40,000-nyi vivó hada ellen a 2600-ra alig menő várörséggel eszközlendö éjji kirohanásokon tanakodtak,most apró szobácskákra szakgatva paródiája a régi nagyságnak, büszkeségnek - Nagyot sóhajt illyenkor a múltban élő magyar ember, s kárhoztatja magában Kerecsényit, - miért nem tudott e várnak hős Zrínyije lenni, dúlatta volna e várat egészen rommá, temette volna magát, s társait a romok alá inkább, mint e hősien harczolt várőrséget a szavát tartani nem szokott török által felkonczoltatni engedje, s magát a hegyes szegekkel bevert hordó-, vagy selyemzsineg általi dicstelen halálnak adja. - A képen látszó magas bástya meglehetősen ép, jelenleg magtárul használtatik; - avar sánczai s a körül folyó mély árok. mellyben a fehér Körös beszakítható volt, még megvannak, s mutatják az ősi vár eredeti kiterjedését, fíihari. áll, jól rendezett s elég tisztán tartott angol kert környezi, benne a fehérKörös egy ága szigetet alkot, hol egy regényes helyen levő kút a legjobb ivó vizet adja Gyulának; a tágas üvegházba a derék öreg kertész több üveg alá valót is rakhatna; - e kert mellett van a vadas kert, mellynek gyönyörű vadgesztenye s száz éves kőrösfái árnyában pár év előtt számos dámvad tanyázott. - most már a csorda nagyobb része lelövetett, - e vadas kert mellett van az igen szép és derék lovagló iskola. - Az ös várnak meglevő maradványa kis részét teheti az eredetinek, s ugy látszik, hogy a belső vár maradt meg az enyészettől; -- néhány év előtt a békesmegyei fegyenezek egy része itt őriztetett s ez lehetett oka. hogy a nagy istálló a vár s kastély közé emeltetett; - most sörházzá alakult Kerecsényi László hajdani büszke laka, külfalain meglátszanak a török ágyúk pusztító nyomai, sok kisebb-nagyobb golyó a falba vakolva rozsdádzik, de tömör - egy öl szélességű falai még sokáig daczolhatnak a legkitartóbb ellenséggel - az idővel. (Forrás: Vasárnapi Ujság 1856. november 23.)