Normál kép: 081_180_pix_Oldal_12_Kep_0001.jpg   Méret: 770x464 Színmélység: 24bit Felbontás: 200dpi
Nagy kép: 081_180_pix_Oldal_12_Kep_0001_nagykep.jpg   Méret: 3968x2391 Színmélység: 24bit Felbontás: 200dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: A bibornokok.

Ismertető szöveg: (Alessandro) Franchi bibornok (szül. Rómában 1819-ben). Polgári származású. Atyja jegyző volt s az is maradt tetőtől talpig. Ő maga is keveréke az írnoknak és a grandseigneurnek; írnok hivatalában, grandseigneur fényűző kedvteléseiben és bőkezűségében. Az udvarnál kicsiszolódott s előkelő szokásokat vett föl. Az életben szeretetreméltó, vidám, behízelgő, lekötelező modorú. A diplomacziában tapintatos, igen finom és igen élesen látó.
1853-ban mint pápai követ Spanyolországba küldetett, a hol a konkordátum iránt alkudozott. Internunczius volt Flórenczben, nunczius Madridban, rendkívüli nagykövet Konstantinápolyban, mindenütt sikert és elismerést aratva küldetésével.
Azzal vádolják, - pedig ez súlyos vád a rómaiak szemében, - hogy jettaturája (gonosz szeme) van, melylyel megveri, a kire rá néz. Annyi igaz, hogy a merre csak jár, mindenütt nyomában vannak a balesetek. A propagandának elnöke.
(Flavio) Chigi Albani bibornok (szül. Rómában 1810-ben) Chigi Flavius herczeg 1850-ben nemesi testőrből egyszerre pap lett. IX. Pius rohamos gyorsasággal léptette elő. Prelátus lett, majd rendkívüli nagy követ II. Sándor orosz czár koronáztatásánál, nunczius Münchenben és Parisban. Ez utóbbi helyen 1860-tól egész 1874-ig, hol kellemesen emlékeznek reá. Ma ősi kastélyában lakik Rómában.
(Teodolfo) Mertel bibornok (szül. 1806-ban Allumiereben.) 1848-ban a rota (egyházi javadalmakat osztó szék) titkára lett. 1853-ban IX. Pius a belügyi tárczát bízta rá. A pápa világi hatalmának megszűntével a kongregáczió ügyének szentelte erejét.
(Carlo Luigi) Morchini bibornok (szül. Rómában 1805-ben.) Ma csaknem egész világtalan. Szélhűdés érte s nyelve annak következtében alig forog, szelleme elhomályosodott. Hangja is alig hallható már. Feje azonban most is tekintélyes még s arcza szigorúan szabályos. Irodalmi és tudományos foglalkozásai s hivatali munkássága elemésztették életét.
Egész pályáján rettenthetetlen bátorságot tanúsított. 1837-ben a kholera alatt a legnagyobb veszélynek tévé ki magát Rómá­ban; XVI. Gergely pápa emlékérmet is veretett tiszteletére. 1848-ban ö volt az utolsó IX. Pius miniszterei között, a ki benyújtotta lemondását. 1860 és 1864-ben mint jesi-i püspök inkább börtönbe vetteté magát Viktor Emánuel által, semhogy megszegje föpásztori kötelességeit.
Sok hivatalt viselt: volt müncheni nunczius, az államtanács alelnöke stb. stb. s végül bolognai püspök. Több munkát irt, a többi közt a "Degli instituti caritá per la sussistenza é l'educazione dei poveri e dei prigioniéri in Roma" czimüt, mely egész Olaszországban a legelterjedtebb nevelésügyi könyvek egyike. Most albánói érsek s a memorialék titkára.
(Domenico) Caraffa di Traetto bibornok (szül. Nápolyban 1805-ben.) Herczegi házból származik, mely hatalmas ház volt önmagában is, de összeköttetéseinek fogva is. Valóságos csontváz, magas, szikár, száraz. Arczvonásai rendkívül élesek: szeme élénk, orra nagy, színe sárgafekete.
(Luigi Maria) Bilio bibornok (szül. Piemont Alessandria városában 1826-ban.) A Szent-Pál kollégium tagja. Szerzetes. Szigora és méltóságos magatartású. Szegény családból származott s hoszszas időn keresztül tanítással foglalkozott. A széplitteratura és a görög nyelv tanára volt Pármában, a philosophiáé és theologiáé Nápolyban és Rómában. Tanította a logikát, metaphysikát és észjogot is. Jelenleg sabinai érsek s nagy poenitentárius. Bibornokká kineveztetése IX. Pius által hirtelen s titokban történt Antonelli beavatkozása nélkül. A koncziliumban azon dogma-bizottság feje volt, melynek munkálatai a pápai csalatkozhatatlanság kihirdetésével végződött. Sabinai érsek.
(Tomasso Maria) Martinelli bibornok (szül. Luccában 1827-ben.) Barna, szelid, alázatos, lesütött szemű theologus. De szeme rendkívül ragyog, ha föltekint. Termete kicsi. Fekete augusztmus kámzsát visel.
(Camillo) Di Pietro bibornok (szül. Rómában 1806.) Diplomacziai pályát futott meg. Berythei püspökké szenteltetvén, II. Ferdinándhoz, a két Sieilia királyához küldetett, mint nunczius. Innen ugyanabban a minőségben Lisabonba ment. Most Portó és S. Rufina püspöke, s a sacrum collegium al-dékánja.
(Innocenzo) Ferrieri bibornok (szül. 1810-ben Fanoban.) Szegény családból való. De jó arcza, jámborsága, értelme bejuttaták a pápai palota káplánjai közé. Lambruschini bibornok több követségbe küldte. IX. Pius sidai püspökké nevezte ki, s levéllel és ajándékkal küldte el Abdul-Medzsid török szultánhoz. Visszajövet egész elragadá a hivők főnö­két jól végzett dolga hírével. Később nápolyi, majd lisaboni nunczius lett, s e minőségben sok tapintatot és diplomacziai ügyességet tanúsított. 1868-ban lett bibornok.
(Luigi) Amat di San Filippo bibornok (szül. Cagliáriban Szárdiniában, 1796-ban.) Kétszer lepte meg a szélhűdés, s arra kárhoztatá, hogy karszékében töltse életét.
Előbb beneventi delegátus, majd nápolyi nunczius lett I. Ferencz, aztán madridi követ VII. Ferdinánd alatt, s mint ilyen tapintatosan tudta eligazítani a fölmerült kényes természetű súrlódásokat, s becsületet szerzett nevének nagylelkűségével, s személyes tulajdonaival.
Bolognában is az maradt, a ki volt mindig: pap és kiváló ember. Az 1848-iki forradalom elűzte székéről. A római egyház alkanczellárja, s pápai levéltárnok, - mely két hivatal a kúriának legfontosabb és legjövedelmezőbb hivatalai közé tartozik. Ostiai püspök és a sacrum collegium dékánja.
(Prospero) Caterini bibornok (szül. 1795-ben Onanóban.) Első diakónusa a római egyháznak. Egészségi állapotát megrendité a hosszú szolgálat és a nagy kor. Ő a legidősebb tagja a sacrum collegiumnak. Titkára a tanulmányi kongregácziónak. "De recta studiorum ratione" czim alatt összegyüjté a nevelés-ügyre vonatkozó törvényeket és rendeleteket. Ülnöke a római inquisicziónak, laterani és szentpéteri kanonok. Egész életét a kongregá­cziónak szentelte.
Bartolomeo Pacca bibornok (szül. Beneventoban 1817-ben.) Marquis. A pápai palota majordomusa volt, azaz a prelatura feje, midőn IX. Pius megtisztelé a bíbornoki kalappal. A művészeteknek lelkes barátja. Minden jóra való festő, szobrász vagy zenész buzgó pártfogót talál benne.
(Francesco Saverio) Apuzzo bibornok (szül. Nápolyban 1807-ben.) Capuai érsek. A Szent Tamás elvét vallja: "a lélek tükre a test." A theologia tanára volt a nápolyi egyetemen s II. Ferdinánd király őt választá fiai nevelőjéül. 1854-ben preconisáltatott anasztáziai püspökké, 1855-ben lett sorrentoi s 1863-ban capuai érsek.
Antonio de Lucca bibornok (szül. Bronteban Szicziliában 1805-ben). Alacsony sorsú családból való. Sápadt, sötétbarna arczu, mint a szicziliai "casa": -lakók valamennyien. Gyenge, törékeny alkatú. Orra nagy s mindig burnóttal tömi. Szeme fekete, élénk, lelkes. Termetre, alkatra valóságos Thiers - bíbornoki ruhában. Az egyetlen újságíró az egész sacrum kollégiumban. Alelnöke az egyházi akadémiának. Aversa mpüspöke. Münchenben és Bécsben nunczius. Praefektusa az index librorum prohibitorumnak.
(Jean Baptiste) Pitra bibornok (született Charnpforgueilben Francziaországban 1812-ben.) Lángszelleme az egyházi archeológia és a keleti tudományok buvárlatára ösztönzé. Mielőtt preconisáltatott volna, megirta a "Historie de saint Légér" és "Spicilegium Solesmes" czimü munkáit, s beutazta Európát, adatokat gyűjtvén "Juris ecclesiastici Graecorum história et monumenta" czimü munkájához. IX. Pius azzal jutalmazta e nagy tudós roppant ismereit, hogy kinevezte bibornokká.
(Giovanni) Simeoni bibornok (született Paglianoban 1816-ban). Az ifjú Simeoni hivatalnok lett a rendkívüli egyházi ügyek titkári irodájában, majd auditor a madridi nuncziaturánál, aztán titkár a keleti ritus ügyeinek kormányzására kinevezett kongregaczióban, titkár a de propaganda fide komissiónál, nunczius Madridban, végre bibornok.
(Bartolomeo) D'Avanzo bibornok (szül. 1811-ben Avellában.) Ragyogó nápolyi szellem, mély philosophiai tudományú, s nagy ismerője a jognak és theologiának. Castellanettai, majd calvii és teanoi püspök. Az 1870-iki vatikáni zsinaton feltűnő szerepet vitt. Rendkívüli elmeéllel tudta fejtegetni a pápai tévmentesség dogmáját. Tiszta, klasszikus latinságával ugy küzdött az ellenzék vezérének, Stroszmayernek cicerói ékesszólása ellen, hogy ez maga is el volt ragadtatva s megölelte.
(Lorenzo) Randi bibornok(szül. Bagnacavalloban 1818-ban). Egy czizmafoldozó fiának mondják. Egy magas rangú hölgy neveltette föl s tette gazdaggá. Adminisztratív pályára készült s delegátuslett Perusiában, Ankonában, Civita-Veechiában; majd Róma kormányzója és al-kamerlengo. Perusiában minden ember bizton számithatott jóságára s nagylelkűségére. Ankonában azonban oly gyávaságot tanúsított, hogy Lamoricier tá­bornok keményen lehordta. Rómában Garibaldi 1867-iki támadásával szemben több volt, mint csupán vigyázatlan. Csaknem egészen bezárkózva él a Vatikánban. Szenvedélyes gyűjtője az érmeknek, régi pénzeknek és fényképeknek.
(Carlo) Sacconi bibornok (szül. Montaltóban 1808-ban.) Auditora volt a turini nuncziaturának, 1846-ban II. Lipót toscanai nagyfejedelem mellett lön követ, majd 1848-ban internunczius II. Miksa bajor királynál, s végre 1853-ban párisi nunczius.
Münchenben a felvilágosultság (illuminismus) és szabadkőművesség ellen küzdött, összehívta Würtzburgban a bajor püspököket, s e gyűlésen ő veté meg alapját annak a konkordá­tumnak, mely 1855-ben IX. Pius és I. Ferencz József között köttetett. Palaestinai püspök, a szent atya pro-datariusa, a becsületrend nagy keresztese.
Rafael Monaco La Valletta (szül. Aquilában, 1827. febr. 23.) A legifjabb egyházfejedelmek egyike. Magas születésű. Gazdag. Sok személyes előnynyel biró. IX. Pius nagyon szerette s generális vikáriussá nevezte ki.
(Antonio Maria) Panebianco bibornok (szül. Sziczilia Terranova községében 1808-ban). Barát volt, barát maradt. Alacsony, zömök termetű, szigorú arcza rémületet gerjeszt környezői között. Ma is oly egyszerűen él, abból a tálból és azt eszik, ugyanoly faagyban alszik, mint egyszerű barát korá­ban. Még mindig a régi lámpa mellett dolgozik. Csak a kényszerűség előtt látszik meghajolni annyiban is, hogy inasokat s fogatot tart.
(Giuseppe) Berardi bibornok (szül. Ceccanoban 1810-ben.) Alsó rendű családból származik. Ügyvéd lett, megnősült, elveszte nejét és leányát, s igy lett pap.
1848-ban együtt menekült IX. Pius pápával Gaétába, szoros barátságot kötött Antonellivel, kinek hűséget esküdött életre-halálra.
1849-ben ö bízatott meg az egyházállamban visszaállítani a pápai közigazgatást, s e küldetésében bámulatos tevékenységet fejtett ki. 1856-ban lőn helyettes államtitkár s ettől kezdve egész 1870-ig állandóan részt vett a szent szék világi és egyházi ügyeinek intézésében.
(Edoardo) Borromeo bibornok (szül. Milanóban 1822-ben.) Fényes név Lombardiában. Főnöke a kamarának, a pápai palota majordomusa.
(Lucien-Louis) Bonaparte bibornok (született Rómában1828-ban.) Olasz. Semmi más, csak olasz. A római zavargások alatt, 1848-ban, Ná­polyba menekült. Helyreállván a "rend", visszatért, s egészen neki adta magát az ajtatoskodásnak és sokáig vonakodott megkezdeni áldozári teendőit, nem hívén magát érdemesnek, hogy oltár elé járulhasson. Midőn III. Napóleon hatalma tetőpontjára jutott, IX. Pius nem mellőzhette e rokonát, s előbb prélátussá, majd bibornokká tette.
Bonaparte keresztneve Lucián. Apja I. Napóleon legtehetségesebb fivérének, Lucián caninoi herczegnek a fia, anyja szintén a nagy császár egyik fivérének, József előbb nápolyi, majd spanyol királynak leánya volt.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1878. március 3.)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page