Normál kép: 573_668_pix_Oldal_07_Kep_0002.jpg   Méret: 770x551 Színmélység: 24bit Felbontás: 199dpi
Nagy kép: 573_668_pix_Oldal_07_Kep_0002_nagykep.jpg   Méret: 1614x1156 Színmélység: 24bit Felbontás: 199dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: A bulgáriai államcsíny
A fejedelem, a mint a lemondó okmány aláírására kényszerítik.

Ismertető szöveg: "Habár Ausztria közbenjárása megvédte Szerbiát a katonai vereség kellemetlen következményeitől, a herceg mégis sikerrel fenntartotta országa unióját Kelet-Ruméliával, s a II. Abdul-Hamid oszmán szultánnal folytatott hosszas tárgyalások eredményeképpen az Ottomán Birodalom uralkodója 1886. április 5-én Sándort jelölte ki Kelet-Rumélia kormányzó-tábornokává, méghozzá ötéves időtartamra. Ez a megegyezés a török szultánnal igen lecsökkentette a herceg népszerűségét alattvalói körében, de leginkább saját seregének tisztjei kezdtek el elégedetlenkedni Sándor átgondolatlan külpolitikája okán. (Ezek a tisztek a végén már azt is fontolóra vették, hogy nem lesznek hajlandóak hadjáratba indulni urukért.) Azok a tisztjei, akiknek megrendült bizalmuk a hercegben, katonai puccsot készítettek elő Sándor ellen, melyet 1886. augusztus 20-án végre is hajtottak. Először szófiai palotájába zárták a herceget, ahol erőszakkal vették rá őt, hogy írja alá hivatalos lemondó nyilatkozatát, majd pedig egészen a Dunáig elkísérték Sándort, Rahovo városáig, ahol feltették őt egy yacht fedélzetére, mely Renyi városa felé indult. Megérkeztekor átadták Sándort az orosz hatóságoknak, akik tovább engedték őt Lemberg városáig. Sándor hamarosan visszatérhetett Bulgáriába egy sikeres ellenforradalom után, melyet Sztefan Sztambolov vezetett, aki szerencsésen megbuktatta az orosz párt által szervezett ideiglenes kormányt. Habár Sándor hatalmi pozíciója Bulgáriában úgy tűnt, tarthatatlan, mikor visszatért a kényszerű száműzetésből, táviratot küldött III. Sándor orosz cárnak, nyilván azért, hogy az uralkodó katonai támogatását kérje szorongatott helyzetében. Bismarck, aki összejátszott az orosz és az osztrák kormányzattal is, megtiltotta a hercegnek, hogy megtorolja az ellene irányult katonai összeesküvést, mert azzal csupán azt érte volna el, hogy még inkább meggyengíti saját politikai helyzetét Bulgáriában. Ennek következtében Sándor úgy vélte, bölcsebb döntés lesz részéről, ha megfogalmaz egy lemondó nyilatkozatot a bolgár trónról, s inkább elhagyja az országot, ami meg is történt 1886. szeptember 8-án." (Forrás: Wikipédia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page