Képaláírás: A Párisi jótékonysági bazár égése
A bazár elárusító helyei

Ismertető szöveg: Alig hangzott el az első kiáltás, nyomban magasra csapott föl a láng, mely a ponyvafödelen oly szörnyű gyorsasággal futott végig, hogy 5 perez múlva az egész tető lobogva égett. Mintegy 1200 ember, különösen tömérdek nő hemzsegett a sátorban. A tűz láttára kétségbeesett rémület szállta meg a sokaságot s ordítva, jajgatva, törve, zúzva, gázolva rohant mindenki az ajtó felé. Iszonyúan növelte a riadalmat és tolongást az, hogy a tetőről leszakadozó égő ponyvadarabok aláhullván, itt is, ott is meggyújtották nemcsak a bódék vászon- és papir-falait, hanem a nők ruháját is. Egetrázó volt a sikoltozás, és a menekülés csak nagyon lassan történhetett, mert csupán az egyik ajtó volt nyitva a másikat szerencsétlenségre nyomásával bezárta a tolongó tömeg, mely ott egész halom menekülőt taposott lábai alá. A ki meg nem égett, az úgy fúlt meg, vagy tipródott agyon a rá gázolok alatt.
A tűzoltók hamar megjelentek a vész helyén, de mégis későn érkeztek, mert mire oda juthattak, a sátornak csak a megszenesült gerendái állottak a deszka-, lécz-, vászon- és papirrészek már porrá égtek s maguk alá temették a közel másfélszáz szerencsétlen áldozatot.
A mentés alig volt lehető. Legtöbb embert, mintegy százat mentett meg két szakács, Gomery és Vaudier, kik a bazár telkét szegélyező egyik háznak, a hotel du Palais-nak a bazár felé néző egyetlen földszinti ablakából hat keresztvasat nagy erőlködéssel kifeszítvén, a bazár mögötti szabad térre szorult menekülőket kéznél fogva felhúzgálták és biztosságba helyezték. De munkájukat csak lassan végezhették, mert az ablaknyíláson egyszerre csak egy embert bújtathattak át, holott a pokoli hőségből mindenki azonnal iparkodott volna szabadulni.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1897. május 16.)