Képaláírás: Dr. Gerando Attila

Ismertető szöveg: De Gerando Attila 1847-ben született Budapesten. Atyja a kiváló tudós és író De Gerando Ágost és anyja a szintén nagy műveltségű Teleki Emma grófnő volt.
1852-től kezdve Irányi Dániel oktatott magyar nyelven, más kitűnő franczia tanárok pedig francziáúl. De Gerando Attila 1861-ben kezdett nyilvános iskolába járni, beiratkozván egy lyceumba, hol előbb az irodalmi, majd 1863-ban a reál tárgyakból tett érettségi vizsgálatot. A rendkívüli iparkodás, a sok tanulás azonban annyira megviselte a különben sem erős szervezetű serdülő ifjút, hogy egészsége megrendült s e miatt két évig nem látogathatta az iskolákat. Mindazáltal így is tanulgatott s oly sikerrel, hogy 1865-ben újabb vizsgálatot tett, melylyel az aggregatio fokozatát nyerte el.
A következő évben édesanyjával és nővérével együtt visszatért szülőföldjére, Magyarországba.
1869-ben visszatért Francziaországba atyja birtokára s ott nem sokára megnősült de ez első házassága nem lett szerencsés rövid idő múlva föl kellett bontatnia. E miatt egyideig tudományos munkássága is szünetelt. 1871-ben édes anyjával és nővérével nagyobb utazást tett Görögországba, hol az ókori remek emlékek ismét fölkeltették tudásvágyát. 1872-ben ismét hazánkba jött s Budapesten az egyetemen bölcseletdoktori vizsgálatot tett.
De Gerando Attila a hazai légkörben fölüdűlve, 1874-ben élénkebb irodalmi munkásságot kezdett "Kővár vidéké"-nek leírásával és Mignet-től "Franklin életé"-nek magyarra fordításával, melyet a Franklin-Társulat adott ki. Kővár vidékét a nála vendégül járt nagyhírű franczia földrajziróval és tudóssal, Élisée Reclus-vel, utazta be s tanulmányútjáról fölolvasást is tartott a Magyar Földrajzi Társaságban, melynek buzgó és munkás tagja volt.
1878-ban nagy utazást tett Kis-Ázsiában ugyancsak Reclus-vel, ki nagy földrajzi munkájához gyűjtötte az adatokat, s kinek ő e nagyon fáradalmas útban épen oly szorgalmas, mint hasznos segítő társa volt.
De Gerando Attila 1880-ban leírta Szegszárdot és vidékét franczia nyelven 1881-ben "Két hét a Székelyföldön" czímű munkája jelent meg fényképekkel, melyeket ő maga vett föl a leírt helyeken. 1882-ben "Étude sur les hautes plaines de Transylvanie" (Tanulmány Erdély fensíkjairól) czímű füzetet írt 1886-ban "Formation des Nationalités de la Hongrie" (Magyarország nemzetiségeinek képződése) czímű tanulmányt tett közzé a franczia földrajzi társaság folyóiratában. 1887-ben "Velencze tizenkét képben" czímű, képekkel díszített könyvet irt és adott ki. Legtöbb munkába került dolgozata "Le Défilé du Bas-Danube depuis Báziás jusqu'á Orsova" (Az Al-Duna szorosa Báziástól Orsováig) czímű tanulmány, mely 1894-ben ugyancsak a franczia földrajzi társaság folyóiratában jelent meg s általános elismeréssel találkozott.
1887-ben, mikor másodízben nősült, unokahúgát, széki gróf Teleki Jolánt vévén feleségül, kivel haláláig a legnagyobb boldogságban élt. E házasságából egy fia született, a most kilencz éves Félix, kinek nevelésével és oktatásával eleitől kezdve maga foglalkozott olyan példás gonddal és szeretettel, a milyenre ritka apa képes.
(Forrás: Vasárnapi Ujság, 1897. október 31.)