Normál kép: 0096.jpg   Méret: 770x394 Színmélység: 24bit Felbontás: 600dpi
Nagy kép: 0096_nagykep.jpg   Méret: 2893x1481 Színmélység: 24bit Felbontás: 600dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Ismertető szöveg: 2003. A RÁKÓCZI SZABADSÁGHARC 300. ÉVFORDULÓJA - BLOKK
A Rákóczi-szabadságharc korának tárgyi emlékei: kuruc lovassági szablya, tiszti kard, nemesi buzogány; Rákóczi pénzei, bronzból, ezüstből és aranyból készült libertások, a fejedelem pecsétnyomója, a szécsényi országgyűlés emlékérme; Ország-zászló "Pro Libertate" felirattal, kuruc kori hangszerek (tárogató, harci dob); pisztolyok, kuruc lőportartó. A blokk keretén a Rákóczi-szabadságharc korának írásos dokumentumai, a szécsényi országgyűlés szövetséglevele, az ónodi országgyűlés törvénykezési cikkelyei, az első rendszeres hírlap a Mercurius Veridicus részlete látható. Felirat "Rákóczi-szabadságharc 1703-1711".
Ofszetny. 12 F. fog.
T.: Elekes Attila
Névérték: 480,- Ft
Á 2003. máj. 6.-2005. dec. 31.
P 200 000 fog.
4695 a-d BI 280 4788-91 4x120 Ft 1000,- 1000,- (Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)



A Habsburg-uralom által bevezetett gazdasági korlátozások, adóterhek, a császári adminisztráció túlkapásai voltak közvetlen előzményei a Tokaj-Hegyalján élő jobbágyok, bérlők, polgárok, parasztok részvételével kirobbant fegyveres harcnak, mely 1697 augusztusában a felkelők teljes vereségével végződött. Esze Tamás újabb népi szervezkedés vezéreként kereste meg II. Rákóczi Ferencet, aki éppen Lengyelországban tartózkodott, hogy vállalja el a fegyveres felkelés vezetését. A felkérésre igent mondott és 1703. május 6-án Bercsényi Miklóssal (1665-1725) kiáltványt adott ki a galíciai Brezánban - akkor lengyel, majd szlovák községben (magyar neve Litvaberzseny) - , melyben a Habsburgok ellen szólítja Magyarország minden lakosát. E kiáltvány kibocsátásával és a jelmondatos zászlók kibontásával vette kezdetét a Rákóczi-szabadságharc. 1703. június 16-án ért Rákóczi magyar földre és 200 főnyi vert paraszthad fogadta, akikhez Bercsényi lengyel és román zsoldosai, valamint a császári seregből átállt szökevények csatlakoztak. Évekig tartó váltakozó sikerek és sikertelenségek közepette vívták a kurucok harcukat, melynek utolsó állomása a romhányi csata volt 1710. január 22-én. Itt a Rákóczi által vezetett 12.000 fős kuruc hadsereg, - melyben kb. 3.500 lengyel és svéd katona is harcolt, - vereséget szenvedett. Bercsényi 1710-ben, Rákóczi pedig 1711 februárban Lengyelországba távoztak, hogy esetleges segítségről tárgyaljanak az orosz I. Nagy Péter cárral (ur. 1682-1725). Ez idő alatt itthon Károlyi Sándor kuruc tábornok (1669-1743) és gróf Pálffy János császári főparancsnok (1663-1751) megkötötte 1711. április 30-án a szabadságharcot lezáró szatmári békét és másnap a majtényi síkon a kurucok letették a fegyvert. II. Rákóczi Ferenc és híveinek egy része elutasította a békét és a száműzetést választották. (Az Emberiség Kr. 542 o., MNL.4k.545 o, 9k.330 0.,16k. 528 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Május) https://mek.oszk.hu/10200/10292/)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page