Ismertető szöveg: 2000. IRODALMUNK ÉS SZÍNHÁZTÖRTÉNETÜNK
NAGYJAI - BLOKK
100 éve született Márai Sándor (1900-1989)
Ofszetny. 12 F. fog.
T.: Kass János
Névérték: 50,- Ft
Á 2000. febr. 24.-2002. dec. 31.
P 100 000 fog.
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)
Márai Sándor magyar költő, regény- és drámaíró, novellista, műfordító. A század egyik
legjelentősebb prózaírója. Szepességi szász eredetű ügyvédcsaládból származott,
Radványi Géza filmrendező testvére. A kassai gimnázium elvégzése után Budapesten
lett újságíró. 1919-től Németországban tanult és újságíróskodott magyar és német
lapoknál. 1923-tól Párizsban, 1928-tól itthon élt, de 1948-ban felismerte, hogy a
bolsevizmus uralomra jutása véget vet az általa vállalható életformának és ezért
1948-ban emigrált. Előbb Svájcban, Olaszországban, majd 1952-től az USA-ban élt.
Egész életművében a polgársághoz való viszonyának tisztázására törekedett. Pályáját
versekkel kezdte. Szociografikus önéletrajzi regényében - Egy polgár vallomásai - kíméletlen
őszinteséggel nézett szembe a polgári világ zártságával, erkölcsi
képmutatásával, haszonelvűségével, a családdal. De vallja, hogy minden buktatója,
válsága ellenére is ez az egyetlen vállalható életforma, mert a
polgárság a civilizáció és a kultúra letéteményese. Az egyén
jogainak elkötelezett hirdetője, a liberalizmus szószólója. 1943-tól
írt Naplója egy kivételes gondolkodó szubjektív véleménye a
XX. századról. Emigrációbeli első regénye a Béke Ithakában
mitológiai témában jeleníti meg a haza és hazátlanság kérdését.
1948-90 között itthon nem jelenhettek meg művei. Így emigrációs
éveiben Torontóban Vörösváry-Keller kiadásában, Münchenben
Újvári Sándor kiadásában jelentek meg írásai. Magyarságtudata az
emigrációban erősödött fel. Szinte önkínzó módon őrizte
anyanyelvét. Stiláris igényessége szinte példátlan a magyar
irodalomban. Élete utolsó két évét nagy magányosságban töltötte,
sokat betegeskedett. Rövid időn belül elvesztette feleségét, fogadott
fiát és mindhárom testvérét. 1989. február 21-én rosszul lett, kihívta a mentőket,
de azok érkezése előtt rájött, hogy értelmetlen tovább élnie. Mire a mentők
megérkeztek, véget vetett életének. Főbb művei: Vendégjáték Bolzanóban 1940, A
gyertyák csonkig égnek 1942, Sértődöttek 1947-48, San Gennaro vére 1963, Ítélet
Canudosban 1970. Összegyűjtött verseit 1978-ban adta ki A delfin visszanézett
címmel. (Világir.Kisencikl.1976.2k.35 o.,Larousse 992.2k.808 o., MNL.12k.670 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Április) https://mek.oszk.hu/10200/10292/)
|