Normál kép: 114.jpg   Méret: 770x582 Színmélység: 24bit Felbontás: 600dpi
Nagy kép: 114_nagykep.jpg   Méret: 969x732 Színmélység: 24bit Felbontás: 600dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Ismertető szöveg: 2005. JELES MAGYAROK (IV.)
100 éve született Rejtő Jenő (1905-1943) és József Attila (1905-1937).
50-es ívekben nyomva, egy íven 5 vonalkód.
Ofszetny. 13:13 1/4 F. fog.
T.: Dudás László
Névérték: 140,- Ft
Á 2005. ápr. 11.-2007. dec. 31.
P 200 000 fog.
4788 5018 140 Ft József Attila 320,- 280,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)



József Attila magyar költő. A XX. századi magyar líra kiemelkedő alakja. Édesanyja faluról Budapestre felkerült szolgálólány, mosónő volt, édesapja pedig szappanfőző, munkás. Édesapja 1908-ban elhagyta családját. József Attila kisebbik nővérével Öcsödre került egy paraszt gazdához, ahonnan 1912-ben visszakerült Budapestre. 1917 őszén - édesanyja betegsége miatt - ismét menhelybe került Monorra, ahonnan megszökött. Édesanyja 1919 decemberben meghalt. Rövid időre Nyergesújfalura került a szaléziánusokhoz, majd hajósinas lett, végül 1920 októberében gyámja, Makai Ödön - Jolán testvérének férje - Makóra küldte gimnáziumba és internátusba. 17 éves volt, amikor első verses kötete megjelent Juhász Gyula előszavával Szegeden a Szépség koldusa címmel. 1923-ban a Lázadó Krisztus című verséért istenkáromlással vádolták, fogházbüntetésre ítélték, amely alól felmentették. Magánúton érettségizett és 1924-ben beiratkozott a szegedi egyetem magyar-francia-filozófia szakára, ahonnan Horger Antal professzor (1872-1946) eltanácsolta a Tiszta szívvel című verse miatt. Második verses kötete 1925-ben jelent meg Nem én kiáltok címmel. Egyetemi tanulmányait a bécsi egyetemen folytatta, miközben a nyomorral küszködött. A következő évben Hatvany Lajos irodalomtörténész (1880-1961) segítségével a Sorbonne-on tanulhatott Párizsban. Élete mindvégig útkeresés, a megértő és szerető közösség igénye hajtja magánéletében és a közéleti politikai tevékenységében. Emiatt egymástól távol eső szellemi- ideológiai mozgalmakhoz csatlakozott. Párizsban ismerkedett meg a munkásmozgalommal, a marxizmussal, és egy anarchista kommunista szervezet tagja lett. 1927-től Budapesten élt. 1928-ban beleszeretett Vágó Mártába, eljegyzésüket a lány családja megakadályozta. Ezt követően neuraszténiás tünetekkel kórházba került. Hazatérte után a Bartha Miklós Társaságba lépett be. 1929 végén az Előörs munkatársa. 1930 őszén kapcsolódott be az illegális Kommunista Párt munkájába. Kapcsolatát a párttal a bizalmatlanság és bizonytalanság jellemezte, ezért életre szóló csalódások érték és 1933 végén véglegesen eltávolodott a kommunista mozgalomtól. 1931-ben az ügyészség elkobozta a Döntsd a tőkét ne siránkozz című kötetét, melynek verseiben - Tömeg ,Szocialisták, Munkások, Lebukott - a politikai költészetet a tiszta költészet ragjára emelte. Lírája kiteljesedését tanúsítják a Medvetánc és Nagyon fáj című kötetei. 1934-ben nem hívták meg a moszkvai írókongresszusra, csalódottságának a Miért nem én? című pamfletjében adott hangot. 1935-ben beleszeretett pszichoanalitikus orvosába, Gyömrői Editbe. Élete utolsó időszakában a szociáldemokrácia, a baloldali liberalizmus eszmekörében kereste helyét. Költészetének kivételes jelentőségű versei a Külvárosi éj, az Óda, Eszmélet, A Dunánál. 1936-ban Ignotus Pállal (1901-1978) megalapították a Szép szó című folyóiratot. 1936-ban jelent meg utolsó verseskötete a Nagyon fáj. Betegsége mindjobban előrehaladt, ezért 1937 nyarától állandó orvosi gyógykezelésre szorult, barátai szanatóriumban helyezték el, ahonnan november 4-én utókúrára Balatonszárszóra vitték nővérei panziójába. Életének utolsó, betegágyban töltött hónapjaiban is a mikro- és a makrokozmosz összefüggéseit kutatta. Vitatott körülmények között , a 1284-es tehervonat kerekei alatt fejezte be életét. Az 1930-as évek első felében írt verseiben hatásosan újította meg a magyar politikai propaganda-költészetet, de elmélyültebb műveiben a külváros, a munkásság valójában forma: a lelki és erkölcsi üresség képi kifejezője. Költői pályájának kiteljesedése az 1936-37-ben írt úgynevezett "leltár" versekben történt meg. Nagy művészi felelősséggel vallott a magyarságról, hazája múltjáról és jövőjéről. Felemelte szavát a totalitárius eszmék és rendszerek ellen. Szerelmes verseiben a vágyott, de el nem érhető harmónia, esdeklés szólalt meg. Poétika szempontból a klasszikus műfajok megújítására tett kísérletet. Formai letisztultság, áradó zeneiség, keresetlen egyszerűség, bravúros képalkotás jellemzi a kései korszakát. (Világir. Kisencikl.1976.1k.554 o.,Larousse 2k.297 o., MNL.10k.349 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Április) https://mek.oszk.hu/10200/10292/)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page