D O K U M E N T U M A Z O N O S Í T Ó 
 F á j l n é v : farkasreti_hatar_gy.jpg
C Í M 
F ő c í m : Határ Győző
B e s o r o l á s i   c í m : Határ Győző
A L K O T Ó 
S z e r e p : fényképész
B e s o r o l á s i   n é v : Varga
U t ó n é v : József
I n v e r t á l a n d ó   n é v : N
D Á T U M 
E s e m é n y : felvéve
I d ő p o n t : 2010-11-29
D O K U M E N T U M T Í P U S 
A   t í p u s   n e v e : fénykép
R É S Z G Y Ű J T E M É N Y 
M e g n e v e z é s : Varga József fotói
M e g n e v e z é s : Farkasréti temető
E R E D E T I   K I A D V Á N Y ,   O B J E K T U M 
S Z Á R M A Z Á S I   H E L Y 
M e g n e v e z é s : Dr. Varga József honlapja
M e g j e g y z é s : Az alkotótól.
T É M A 
T é m a k ö r : Képzőművészet, vizuális művészetek
A l t é m a k ö r : Szobrászat, kerámiaművészet
T é m a k ö r : Család, társas kapcsolatok
A l t é m a k ö r : Halál
T é m a k ö r : Képzőművészet, vizuális művészetek
A l t é m a k ö r : Építőművészet
T é m a k ö r : Történelem, helytörténet
A l t é m a k ö r : Genealógia, családtörténet
T é m a k ö r : Irodalomtörténet, irodalomtudomány
A l t é m a k ö r : Magyar irodalom története
T Á R G Y S Z Ó 
T á r g y s z ó : Határ Győző (1914-2006)
V I A F I d : 76316864
M i n ő s í t ő : személynév
T á r g y s z ó : síremlék
M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
T á r g y s z ó : temető
M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
T á r g y s z ó : sírfelirat
M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
I D Ő - H E L Y   T Á R G Y S Z Ó 
T á r g y s z ó : Magyarország
G e o N a m e s I d : 719819
M i n ő s í t ő : földrajzi hely
T á r g y s z ó : Budapest
G e o N a m e s I d : 3054643
M i n ő s í t ő : földrajzi hely
L E Í R Á S 
K é p a l á í r á s : Farkasréti temető: 60/8-1-73
I s m e r t e t ő   s z ö v e g : Határ Győző (Hack Viktor) Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító, filozófus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. 1933-ban a Markó utcai Bolyai Főreálban érettségizett. Univerzális tehetség. 16 évesen már a Zeneakadémián tanult hegedülni, melléktanszakon pedig zongorázni. A zenetanulással 17 évesen felhagyott, mert tanulmányi versenyen elért eredményei alapján, felvételt nyert a Budapesti Műegyetem Építészmérnöki Karára Borbiró Virgil mellé. 1938-ban szerzett diplomát. Egyetemi évei alatt falta a filozófusokat, a nyelveket és a nőket: megtanult németül, olaszul, spanyolul, franciául, angolul. Egy évfolyamtársa szerb-horvátra tanította, orosz emigráns, nagypolgári családból származó szeretője pedig oroszra. Építészként, még diploma előtt Hajós Alfréd irodájában dolgozott. 1943-ban államellenes szervezkedés miatt elítélték, a Sátoraljaújhelyi Törvényszéki Fogházba került. Itt élte meg 1944. március 22-én a Sátoraljaújhelyi börtönlázadást, amit betörő SS egységek segítségével fojtottak el. A rabok élete - visszaemlékezések szerint - csak a sebesült börtönparancsnok (Lindenberger Lajos) közbelépésén múlt, aki nem engedte, hogy a sétaudvarra terelt több száz elítéltet a börtönt felügyelő Honvéd Vezérkari Főnök engedélye nélkül legéppuskázzák. Büntetőszázadba tették, ahonnan 1944 végén, korábbi rabtársa segítségével sikerült megszöknie. Pestre menekült, a Wallenberg-házban vészelte át a nyilasok rémuralmát. A Svéd-Ház lerohanását (1945. január 7.) egy szekrény felső polcán elbújva élte túl. Ezen az éjszakán innen mintegy 130 embert hurcoltak el és lőttek a Dunába. A szovjetek bevonulása után szerencséje és orosz tudása életmentőnek bizonyult. Többször mentett meg nőket, asszonyokat az óvóhelyekre be-betörő katonák erőszakoskodásaitól, saját magát pedig a "málenkij robot"-tól. A béke beköszöntével nehéz, keserű évek következtek. A "pártmaffia" mindenhol utolérte. Gerő Ernő feljegyezteti a nevét, amikor egy rabtársáról érdeklődött nála. Édesanyját és nagybeteg apját is meghurcolták. 1949 közepén elhatározta hogy disszidál. 1950. január 13-án a határ közelében elfogták. A Szegedi Fegyház és Börtönbe került, ahol vallatták, aminek következtében a bal fülére elveszítette a hallását. Két és fél évet kapott, amiből közel egy évet köztörvényesek között, a szegedi Csillag "börtönköztársaságában" töltött le. Ezután egy rabokból verbuvált titkos mérnöki irodába került a Gyűjtő Kisfogházába. Itt a pénteki kivégzések kivételével - amikor falhoz állítva, szó néllkül és mozdulatlanul kellett hallgatniuk a halálraítáltek utolsó kiáltásait - viszonylag jó körülmények között tartották őket. Munkájuk szakirodalom fordításából, kaszárnyák, erődrendszerek, utak tervezéséből állt. Miskolcra szállították, a Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetem építkezésére (itt ismerkedett meg Cziffra György zongoraművésszel, akit kőfaragásra osztottak be, és csak fortélyok árán tudta megkímélni a kezét). Később visszakerült a Sátoraljaújhelyi Országos Börtönbe, majd Hejőcsabára. Onnan büntetésből - a konyhán az ételért kitört verekedés miatt, amit "élelemfelvétel megtagadásának" minősítenek - a hírhedt Márianosztrai Fegyház és Börtönbe vitték. Szabadulása után egy évet az Állami Ipari Tervezőirodában dolgozott. Szőllősy Klára közreműködésével újra műfordítást vállalt. Fordított többek között Lion Feuchtwangert, Jack London-elbeszéléseket, később Laurence Sterne Tristram Shandy című munkáját. Lassanként visszakerült a magyar irodalom vérkeringésébe. 1955-ben Rabelais Gargantua és Pantagruel fordítására kapott szerződést, a művel a forradalom kitörése miatt soha nem készült el. Ekkortájt történt, hogy vőlegényjelöltként, épp háztűznézőből jövet, a Szegedről Pestre tartó vonaton megismerte későbbi feleségét, Prágai Piroskát. Szerelmes csatangolásaikból született meg a Tururu és Türürü című meseregény. Az 1956-os forradalom a Visegrádi Alkotóházban érte. Orosztudásának ezúttal a forradalmárok vették hasznát: orosz kiskatonák kihallgatásában segített. 1957-76 között a BBC magyar adásának munkatársa volt, 25 éven át angol diplomatákat tanított magyarra a brit külügyminisztérium megbízásából. Két héttel halála előtt, részt vett az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából, a St. James's palotában, Károly trónörökös jelenlétében és fővédnökségével rendezett megemlékezésen. Az író 56-os visszaemlékezéséből olvasott fel. A londoni St. George's kórházban érte a halál, feleségét csak tíz nappal élte túl. Temetése 2007. január 23-án 15 órakor volt Budapesten, a Farkasréti temetőben. Búcsúztatót mondott többek között az Egyesült Királyság magyarországi nagykövete, John Nichols, akit ő és felesége tanított magyarra, valamint Hiller István miniszter. Az alkotót az Oktatási és Kulturális Minisztérium saját halottjának tekintette. Szellemi hagyatékát: több tízezer kötetes könyvtárát, videokazettáit, rádióműsorairól készült felvételeket a Petőfi Irodalmi Múzeumra hagyta, wimbledoni háza és annak berendezési tárgyai felett pedig a magyar állam rendelkezhet. (Forrás: Wikipédia)
K A P C S O L A T O K 
K a p c s o l ó d ó   d o k u m e n t u m   n e v e : Harsányi Zsolt
F O R M Á T U M 
A   f o r m á t u m   n e v e : JPEG képállomány
M e t a a d a t   a   d o k u m e n t u m b a n : N
M I N Ő S É G 
L e g j o b b   f o r m á t u m : JPEG képállomány
L e g n a g y o b b   k é p m é r e t : 1200x1600 pixel
S z í n : színes
L e g j o b b   s z í n m é l y s é g : 24 BPP
T ö m ö r í t é s   m i n ő s é g e : közepesen tömörített
S T Á T U S Z 
A z   a d a t r e k o r d   s t á t u s z a : KÉSZ
F E L D O L G O Z Ó 
S z e r e p   /   m i n ő s é g : katalogizálás
A   f e l d o l g o z ó   n e v e : Kekk Adrienn