D O K U M E N T U M A Z O N O S Í T Ó F á j l n é v : kerepesi_vorosmarty.jpg B é l y e g k é p : https://dka.oszk.hu/019400/019481/kerepesi_vorosmarty_kiskep.jpg F ő c í m : Vörösmarty Mihály B e s o r o l á s i c í m : Vörösmarty Mihály S z e r e p : fényképész B e s o r o l á s i n é v : Varga U t ó n é v : József I n v e r t á l a n d ó n é v : N S z e r e p : egyéb közreműködő B e s o r o l á s i n é v : Gerenday U t ó n é v : Antal I n v e r t á l a n d ó n é v : N E s e m é n y : felvéve I d ő p o n t : 2010-10-06 A t í p u s n e v e : fénykép A t í p u s n e v e : szobor M e g n e v e z é s : Varga József fotói M e g n e v e z é s : Kerepesi temető M e g n e v e z é s : Dr. Varga József honlapja M e g j e g y z é s : Az alkotótól. T é m a k ö r : Képzőművészet, vizuális művészetek A l t é m a k ö r : Szobrászat, kerámiaművészet T é m a k ö r : Család, társas kapcsolatok A l t é m a k ö r : Halál T é m a k ö r : Képzőművészet, vizuális művészetek A l t é m a k ö r : Építőművészet T á r g y s z ó : síremlék M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : temető M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó T á r g y s z ó : szobor M i n ő s í t ő : műfaj T á r g y s z ó : sírfelirat M i n ő s í t ő : műfaj
L E Í R Á S K é p a l á í r á s : Kerepesi temető: J. 82 [kivitelező: Gerenday Antal] I s m e r t e t ő s z ö v e g : Vörösmarty Mihály epikus, lírikus és drámaíró, a legnagyobb magyar romantikus költő, az MTA r. tagja (1830). Apja gazdatiszt. 1811-től Székesfehérváron, 1816- tól Pesten járt gimnáziumba, 1817-ben, mikor apja halála után a kilencgyermekes család súlyos helyzetbe került, nevelőséget vállalt a Perczel családnál Pesten és a Tolna vm.-i Börzsönyben. Közben beiratkozott a jogra, ügyvédi oklevelet szerzett, de ügyvédi gyakorlatot nem folytatott. Beleszeretett tanítványai testvérébe, Perczel Etelkába, és költészetének 1844-ig ez az érzés egyik ihletője. Gyermekkorától verselt, első költeményei 1823-ban jelentek meg, 1825-ben, mikor a honfoglalásról szóló eposza, a Zalán futása megjelent, neve az egész országban ismertté vált. 1826-tól csak az irodalomnak élt; egymás után írta kisebb eposzait (Cserhalom, 1825; Tündérvölgy, 1826; Délsziget, 1826; Két szomszédvár, 1833) és lírai költeményeit. Ezekkel a mai m. költői nyelv megteremtője. Stílusa tele van a legköltőibb képekkel, hasonlatokkal, mindig újszerű, s ezért még a Nyugat nemzedéke is mesterének vallja. 1827-ben megjelent Salamon király c. tragédiája, 1831-ben legbájosabb mesejátékunk, a Csongor és Tünde. 1827 - 32-ben a Tudományos Gyűjteményt s ennek melléklapját, a Koszorút szerk. Egymás után nyerte a különböző akadémiai jutalmakat (1833. 1838. 1841). Az MTA megbízásából szerkesztette A magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályait (1832). 1936-ban a Kisfaludy Társ, egyik alapítója. Toldyval és Bajzával az Auróra-kör vezetője, hármasban adták ki az Athenaeumot (1837 - 43) és a Figyelmezőt (1837 - 40). 1833 után számos kisebb epikai mű, lírai versek - köztük a második nemzeti himnusszá vált Szózat (1837) -, romantikus tragédiák (Vérnász, 1833; Marót bán, 1838; Áldozat, 1839; Cillei és a Hunyadiak, 1844) kerültek ki tolla alól. A Nemzeti Színházát az ő alkalmi darabjával, Árpád ébredésével nyitották meg (1837). Az 1838-as pesti árvíznek két költeményben állít emléket (Pest, március 13. 1838; Árvízi hajós). Már a nemzet ünnepelt költője, de műveinek jövedelméből még mindig szűkösen élt. Amikor 1840-ben Újabb munkáinak négy kötetét kiadta, alig húsz példány kelt el belőle. 1843-ban feleségül vette Csajághy Laurát, hozzá írta A merengőhöz c. versét. Egy fia, két leánya született, Ilona leánya Széll Kálmán felesége lett. 1843 urán csak kisebb költeményeket írt. Bölcseleti tárgyú költeményei közül sok az egész emberiség érzelem- és gondolatvilágát fejezi ki (Guttenberg albuma, 1840, Gondolatok a könyvtárban, 1845); mások pedig a haza sorsával foglalkoznak (Liszt Ferenchez, 1841, Jóslat, 1847, stb). Az Országháza c. versében a kirekesztettek, a jogtalanok nyomorát, a lázadó nép keserű szavát szólaltatja meg. Politikai cikkeket is írt, Dramaturgiai töredékeiben és színi bírálataiban a dráma elméleti és műfaji kérdéseivel foglalkozott. 1848-ban képviselő. Mint Kossuth feltétlen híve Debrecenbe is követte a kormányt. Világos után bujdosott, 1850-ben kegyelmet kapott. Ekkor Baracskára, majd Kápolnásnyékre költözött. Állandóan búskomor, Shakespeare-fordításán (Lear király, 1850) kívül alig dolgozott. Csak 1854-ben ébredt fel benne újra a nagy költő, ekkor vetette papírra A vén cigányt, a legmélyebb m. rapszódiát, amelyben az egyéni és nemzeti fájdalom, valamint az emberiség sorsa fölötti aggodalom apokaliptikus víziókban és prófétai látomásokban ötvöződik össze. 1855-ben betegsége miatt Pestre utazott, itt agyszélhűdés érte és két nap múlva meghalt. Árváinak gyámja Deák Ferenc volt, aki neveltetésükre százezer forintot gyűjtött. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon) K a p c s o l ó d ó d o k u m e n t u m n e v e : Wekerle Sándor A f o r m á t u m n e v e : JPEG képállomány M e t a a d a t a d o k u m e n t u m b a n : N L e g j o b b f o r m á t u m : JPEG képállomány L e g n a g y o b b k é p m é r e t : 1200x1600 pixel S z í n : színes L e g j o b b s z í n m é l y s é g : 24 BPP T ö m ö r í t é s m i n ő s é g e : közepesen tömörített A z a d a t r e k o r d s t á t u s z a : KÉSZ S z e r e p / m i n ő s é g : katalogizálás A f e l d o l g o z ó n e v e : Kekk Adrienn |