D O K U M E N T U M A Z O N O S Í T Ó 
 F á j l n é v : farkasreti_gyory_d.jpg
C Í M 
F ő c í m : Győry Dezső
B e s o r o l á s i   c í m : Győry Dezső
A L K O T Ó 
S z e r e p : fényképész
B e s o r o l á s i   n é v : Varga
U t ó n é v : József
I n v e r t á l a n d ó   n é v : N
D Á T U M 
E s e m é n y : felvéve
I d ő p o n t : 2010-11-29
D O K U M E N T U M T Í P U S 
A   t í p u s   n e v e : fénykép
R É S Z G Y Ű J T E M É N Y 
M e g n e v e z é s : Varga József fotói
M e g n e v e z é s : Farkasréti temető
E R E D E T I   K I A D V Á N Y ,   O B J E K T U M 
S Z Á R M A Z Á S I   H E L Y 
M e g n e v e z é s : Dr. Varga József honlapja
M e g j e g y z é s : Az alkotótól.
T É M A 
T é m a k ö r : Képzőművészet, vizuális művészetek
A l t é m a k ö r : Szobrászat, kerámiaművészet
T é m a k ö r : Család, társas kapcsolatok
A l t é m a k ö r : Halál
T é m a k ö r : Képzőművészet, vizuális művészetek
A l t é m a k ö r : Építőművészet
T é m a k ö r : Történelem, helytörténet
A l t é m a k ö r : Genealógia, családtörténet
T é m a k ö r : Irodalomtörténet, irodalomtudomány
A l t é m a k ö r : Magyar irodalom története
T Á R G Y S Z Ó 
T á r g y s z ó : Győry Dezső (1900-1974)
V I A F I d : 24153342
M i n ő s í t ő : személynév
T á r g y s z ó : síremlék
M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
T á r g y s z ó : temető
M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
T á r g y s z ó : sírfelirat
M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
I D Ő - H E L Y   T Á R G Y S Z Ó 
T á r g y s z ó : Magyarország
G e o N a m e s I d : 719819
M i n ő s í t ő : földrajzi hely
T á r g y s z ó : Budapest
G e o N a m e s I d : 3054643
M i n ő s í t ő : földrajzi hely
L E Í R Á S 
K é p a l á í r á s : Farkasréti temető: 25/II-1-19
I s m e r t e t ő   s z ö v e g : Győry Dezső a csehszlovákiai magyar irodalom körében vált a "kisebbségi humánum" költőjévé. Gondolkodását a nemzetiségi lét határozta meg, azoknak az "újarcú magyaroknak" az eszméit képviselte, akik a haladás iskolájának tekintették a kisebbségi életet. Ady és Móricz művein nevelkedett, az egyetemes humánum gondolatában akarta összehangolni a nemzetiségi és dunavölgyi feladatokat. Költészetében a szlovákiai magyarság sorskérdéseit fejezte ki, a nemzeti nyelv és kultúra megőrzését szolgálta, egyszersmind a kelet-közép-európai népek testvériségét hirdette. Meggyőződése volt, hogy a kisebbségi magyarságnak a testvériséget kell építenie, gondoznia. Termékeny szerepet vállalt a csehszlovákiai magyarság haladó mozgalmaiban. Fábry Zoltán szövetségese volt, haladó szellemű lapoknál dolgozott, 1928-ban Balogh Edgárral, Jócsik Lajossal, Szalatnai Rezsővel együtt vett részt a Sarló-mozgalom szervezésében. A harmincas években s a háború alatt az antifasiszta irodalom soraiban vállalt szerepet. Csehszlovákia német megszállása után Prágából Pozsonyba, majd Beregszászra költözött. Itt érte a felszabadulás. Öt esztendőt töltött Kárpát-Ukrajnában, fordítással foglalkozott. Orosz és szovjet költők verseit, Gorkij elbeszéléseit, Julius Fučik börtönnaplóját tolmácsolta magyarul. Verseiben (Férfiének Európa romjain, Országépítés) a felszabadulás élményét énekelte meg. 1949-ben települt át Magyarországra. "Ötödször kezdtem újra életem / ... Magyarként voltam ember. S az maradtam. / A harc őszül, a szív fiatalul. / Hiszem: mint kaptam, mindig többet adtam. / Megyek. Újvást. Tisztán, fiatalul" - írta Sárospataki lapok 1949 című versében számadásként a hazatérés után. Nagy tervekkel érkezett, régi verseit szerette volna összegyűjteni, s csalódottan kellett tapasztalnia, hogy csupán az élet és az irodalom peremén jutott számára hely. Az ötvenes évek légkörében nem fogadta megértés azt a költőt, aki mindig a nemzetiségi sors és a "vox humana" énekese volt. Méltatlan munkával kellett foglalkoznia, magányba szorult, ifjúságának társait is elsodorta a történelmi idő. Költészetét elnémította az értetlenség és a magány. S midőn újrakezdte írói pályáját, csak kevesen tudták, hogy a frissen feltűnt regényíró mögött három évtizedes költői múlt, kivételesen nemes kelet-közép-európai szerep áll. Első művét, A veszedelmes ember (1950) című regényt Czabán Samunak, a szocialista pedagógia hazai úttörőjének életéről írta. Vérehulló szerelem (1958) című kötetében öt kisregényt gyűjtött össze. Valamennyi a törökellenes harcok korát, a nemzeti függetlenségért vívott évszázados küzdelem hőseit mutatta be. A hadak villáma Hunyadi Jánossal, A holló nemzette sas Mátyás királlyal, a Két végzetes korona a mohácsi vésszel, A vérvörös Vág a költő és hadvezér Zrínyi Miklóssal, A ruhaszárító csillag a végvári harcokkal foglalkozik. (A kisregények átdolgozott új kiadása 1973-ban Két végzetes korona címmel jelent meg.) A nagy érettségi (1960) című regény az 1918-1919-es forradalmakra emlékezett, a Szarvasbőgés (1960) az 1944-es szlovákiai partizánharcoknak állított emléket. Győry Dezső történelmi regényei romantikus meséjükkel, színes előadásukkal nyerték meg a szélesebb olvasóközönséget. Legnagyobb sikerét a Viharvirág (1955), Sorsvirág (1959) és Tűzvirág (1966) három kötetével aratta. Ez a trilógia családi emlékek nyomán beszélte el a felvidéki magyarság életét az 1848-as forradalomtól az 1919-es Tanácsköztársaság honvédő harcaiig. A történelmi regények sikere révén a hallgató költő is megszólalhatott. 1957-ben Fábry Zoltán és Ilku Pál bevezetésével Zengő Dunatáj címmel jelentek meg válogatott versei. E kötetet további válogatások követték, 1963-ban Az élő válaszol, 1970-ben az Emberi hang, majd 1974-ben a Férfiének, a legteljesebb kiadás. A régi versek ismét népszerűek lettek, s a várakozás felkeltette az alkotó kedvet is. 1963-ban írta Győry Dezső Az élő válaszol című hosszabb, 202 strófából álló költeményét. Versciklusát Julius Fučik emlékének ajánlotta, s költői, valamint mozgalmi múltjának emlékeit dolgozta benne fel. "Őszikéinek" alaphangja különben is az emlékezés. Barátaira (például Fábry Zoltánra), a Sarló-mozgalomra, a tizenkilences forradalomra emlékezett utolsó verseiben. Elégikus érzés, egyszersmind biztos hivatástudat szőtte át a búcsúzó költeményeket. "Mi az élet? ... Már jól tudom. Nem Semmiből a Semmibe. / Kis rög a népből. Én: magyar. Kész a világot szívni be / porló elődök humuszán a Mindenség ereibe" - hangzott a Semmiből a semmibe című vers, egy próbákkal terhes költői sors végső summájaként. (Forrás: A magyar irodalom története)
K A P C S O L A T O K 
K a p c s o l ó d ó   d o k u m e n t u m   n e v e : Pálffy Jenőné Gulácsy Irén, Takách-Tolvay József és sokan mások
F O R M Á T U M 
A   f o r m á t u m   n e v e : JPEG képállomány
M e t a a d a t   a   d o k u m e n t u m b a n : N
M I N Ő S É G 
L e g j o b b   f o r m á t u m : JPEG képállomány
L e g n a g y o b b   k é p m é r e t : 1200x1600 pixel
S z í n : színes
L e g j o b b   s z í n m é l y s é g : 24 BPP
T ö m ö r í t é s   m i n ő s é g e : közepesen tömörített
S T Á T U S Z 
A z   a d a t r e k o r d   s t á t u s z a : KÉSZ
F E L D O L G O Z Ó 
S z e r e p   /   m i n ő s é g : katalogizálás
A   f e l d o l g o z ó   n e v e : Kekk Adrienn