D O K U M E N T U M A Z O N O S Í T Ó 
 F á j l n é v : 1898_Oldal_086_b.jpg
C Í M 
F ő c í m : Elfogott szocziálista zavargók
B e s o r o l á s i   c í m : Elfogott szocziálista zavargók
A L K O T Ó 
S z e r e p : grafikus
B e s o r o l á s i   n é v : Jantyik
U t ó n é v : Mátyás
I n v e r t á l a n d ó   n é v : N
K r o n o l o g i k u s   k i e g é s z í t ő : 1864-1903
K Ö Z R E M Ű K Ö D Ő   T E S T Ü L E T 
S z e r e p : digitalizálta
T e s t ü l e t i   n é v : Arcanum Adatbázis Kft.
S z é k h e l y : Budapest
O r s z á g : Magyarország
D Á T U M 
E s e m é n y : felvéve
I d ő p o n t : 2012-09-26
E s e m é n y : digitalizálva
I d ő p o n t : 2008-09-01
D O K U M E N T U M T Í P U S 
A   t í p u s   n e v e : grafika
A   t í p u s   n e v e : újságrészlet
R É S Z G Y Ű J T E M É N Y 
M e g n e v e z é s : Vasárnapi Ujság
E R E D E T I   K I A D V Á N Y ,   O B J E K T U M 
C í m : Vasárnapi Ujság
M e g j e l e n é s : 45. évf. 10. sz. (1898. márczius 6.)
T í p u s : hetilap
S Z Á R M A Z Á S I   H E L Y 
M e g n e v e z é s : OSZK EPA
J O G K E Z E L É S 
S z e r z ő i   j o g i   m e g j e g y z é s e k : Nem jogvédett
T É M A 
T é m a k ö r : Jogtudomány, bűnözés
A l t é m a k ö r : Egyéb bűncselekmények
T é m a k ö r : Politika, államigazgatás
A l t é m a k ö r : Politika általában
T Á R G Y S Z Ó 
T á r g y s z ó : illusztráció
M i n ő s í t ő : műfaj
T á r g y s z ó : csoportkép
M i n ő s í t ő : műfaj
T á r g y s z ó : férfi
M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
T á r g y s z ó : csendőrség
M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
T á r g y s z ó : politikai harc
M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
T á r g y s z ó : zavargás
M i n ő s í t ő : tárgyszó/kulcsszó
I D Ő - H E L Y   T Á R G Y S Z Ó 
T á r g y s z ó : 19. század
M i n ő s í t ő : időszak
L E Í R Á S 
K é p a l á í r á s : Elfogott szocziálista zavargók.
Jantyik Mátyás rajza.
I s m e r t e t ő   s z ö v e g : A törvény elébe.
Életkép.
Sem Kis Péter, sem Nagy Pál, de még Zöld János sem hitték volna soha, hogy őket valaha fegyver közt kisérjék végig a falun.
Pedig bizony úgy lett az; annak is eljött a napja; egyszer csak a csendőrök, a katonák közrekapták ő kelmöket s elvitték oda, a hova sohase kivánkoztak, be a városba, a törvénylátó urak elébe.
De hát furcsán forog a világ s olyanok esnek meg benne, a mit meg sem álmodott volna az ember.
Lám, Kis Péterék is nyáron eljártak aratni, napszámba, télen is akadt olykor egy-egy kis dolog s éldegéltek szépen, egyik esztendőben jobbacskán, a másikban szűkebben. De hát bele nyugodtak, azt gondolván, hogy így kell ennek lenni, így volt mindig s így is lesz. Egyszer jó esztendő, máskor szűk, egyszer hopp, máskor kopp, ez a világ rendje.
Irást, könyvet nem sokat olvastak, a biblián kivűl régi történeteket, históriákat s úgy elgyönyörködtek rajta vasárnaponként, meg a téli estéken, a mi azokban irva volt.
Hanem hát egyszer haza jött a Bacsó Pál fia Budapestről, a hol valami gyárban dolgozott s nagyon furcsa dolgokat kezdett beszélni. Azt mondta, hogy minek annak az uraságnak húszezer hold föld, mikor a szegény embernek egy sincs. Nem okosabb volna azt felosztani? Igy aztán mindenkinek lenne. A napszám is kevés, minek dolgozik a szegény ember annyiért, mért nem beszélnek össze s akkor aztán egy akarattal azt mondanák, hogy nem megyünk ennyiért, hanem annyiért, a hogy mi megszabjuk! Ha pedig az uraságnak nem tetszik, hát munkálja meg maga a birtokát, majd meglátjuk mire megy! A munkás az úr, nem a birtokos. Igy kell ezt megérteni, emberek!
Eleinte csak nevették a Bacsó beszédét s azt mondták rá, hogy bolond. De volt mégis, a ki gondolkozóba esett rajta; csupa jó lenne biz az, úgy lenne igazság a földön.
Egyszer meg Bacsó valami ujságokat kapott Budapestről; abban voltak még csak különös dolgok. Eljárt vele malomról-malomra, házról­házra s úgy olvasta, úgy magyarázta.
Nem sok idő telt bele, már akkor itt is, ott is mondogatták, hogy mind csupa igazság az, úgy van az; különben hát nyomtatásban is van, ha igaz nem volna, ki sem engednék nyomtatni. Sok az adó, nagy a teher, kevés a kereset, mind csak úgy lehetne ezen segíteni, a hogy az az ujság mondja.
Egyszer meg vendége érkezett Bacsónak, olyan úrféle. Sokat súgtak-búgtak együtt, esténként tiz-tizenöt embert össze is hivtak hol Bacsóékhoz, hol máshová s az idegen úrforma nagy magyarázatokat tartott. Nagyon sok czifra szó volt a beszédében, de annyit ki lehetett belőle érteni, hogy a mostani világ sorsa nem jól van, változtatni kell rajta. Szervezkedni kell, szocziálista-egyletet kell alakítani, meg a mi fő: tagsági díjakat gyűjteni, 5 krajczárt, 10 krajczárt, vagy a hogy lehet.
A sok beszédnek lett is foganatja, mind jobban zúgtak a faluban, egyre többen helyeselték, a mit az ujság irt.
Megalakult a szocziálista-kör is, holdvilágon mind többen esküdtek bele, kivált, a mint hire terjedt, hogy nagyon hatalmas urak is a munkás nép mellett vannak, csak épen azt kivánják, hogy szervezkedjenek, minél jobban szervezkedjenek. Akkor aztán majd lesz "valami".
Kis Péterek is beállottak az egyesületbe és utóvégre már ők lettek a vezérek. Egyszer fel is hivták őket Budapestre, a hol sok mindent láttak, sokat hallottak, nagy urakkal beszéltek s mint bizonyost hirdették otthon, hogy csakugyan lesz "valami", csak épen össze kell tartani.
Eljött aztán az aratás ideje, de Kis Péterék nem mentek el, kiállottak ugyan szokás szerint a piaczra, de nem vállaltak munkát. Nem a világért sem. Kimondták, hogy ennyiért mennek s ha a gazda kevesebbet igért, még csak szóba sem állottak vele, hanem máskép igazították szájukban a pipát s félre fordúltak, mintha nem is hallanák a szót. A gazda pedig máshonnan keritett nagy nehezen aratókat. A Kis Péterék zsákja meg üresen maradt.
Mikor aztán bekövetkezett a tél, nem volt mit enni s még igazabbnak mutatkozott, hogy nem jó a világ. Jól mondták a budapesti elvtárs urak, jól irja az újság. Ne hagyja magát a ki ember, a ki igaz czuczilista!
Hát nem is hagyták Kis Péterek, utóbb már a piaczon nagy gyülést tartottak, pedig a hatóság nem engedte meg. Csakúgy zúgott a sok mindenféle fenyegetőzés, hogy majd így lesz, meg úgy lesz. Éljen a czuczilizmus!
Egyszer aztán trombitaharsogás, dobpergés verte fel az utczákat, nagy csapat katona érkezett s egész sereg csendőr.
Sorra vették a vezérek házait, s bizony fegyver közé került Kis Péter is, Nagy Pál is, meg Zöld János. Elől két csendőr, hátul két katona, középen a vezérek.
Most már menjünk be, arra a törvényszék felé! A keritések mögül szomorúan s megdöbbenve nézik lányok, asszonyok a különös menetet, a vezérek pedig azt gondolják magukban, hogy bizony még sem egészen úgy lesz az a dolog, a hogy az az újság, meg a pesti elvtársak hirdették!
A hűvös szél megrezgeti egy kicsit azt a kaszát, a melyik az egyik padláslyukon ki van dugva, mintha azt kérdezné: vajjon visszakerültök-e szegény emberek, mire én rám kerülne a sor? Lám, együvé teremtett minket az Isten, minek hallgattatok a lázító beszédre! Hiszen ha nehezen is, de tisztességesen megéltünk együtt eddig is; nem förödhet mindenki tejben­vajban. Nem az a világ rendje. Azon pedig ti nem fordítotok. Jertek vissza mielébb, ne egyen itt engem se a rozsda!
Bizony, kerüljenek is haza Kis Péter uramék, azután lássák be, hogy hibáztak, - a mi hát megesik akárkin - lássák be, hogy az Isten teremtett szegényt és gazdagot, kell annak mind a kettőnek lenni; úgy is volt, eddig is, úgy is marad mindig. Baj van, az igaz, sok; de hát nem így kell azt gyógyítani, így csak még mérgesebb lesz. Azt se irigyeljük, ha másnak többje van, mert bizony nem abban áll az igazi boldogság s mindig több elégedettebb ember akad a kunyhókban, mint a palotákban, a népnek pedig az a legnagyobb ellensége, a ki annak nyugodalmát teljesíthetetlen vágyak költésével felzavarja. (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. márczius 6.)
K A P C S O L A T O K 
K a p c s o l ó d ó   d o k u m e n t u m   n e v e : Plohn József: Mezőgazdasági munkások nagygazda tanya hombárja előtt
K a p c s o l ó d ó   d o k u m e n t u m   n e v e : Jantyik Mátyás: Munkanélküli napszámos
F O R M Á T U M 
A   f o r m á t u m   n e v e : JPEG képállomány
M e t a a d a t   a   d o k u m e n t u m b a n : N
M I N Ő S É G 
L e g j o b b   f o r m á t u m : JPEG képállomány
L e g n a g y o b b   k é p m é r e t : 1649x1137 pixel
L e g j o b b   f e l b o n t á s : 200 DPI
S z í n : szürke
L e g j o b b   s z í n m é l y s é g : 24 BPP
T ö m ö r í t é s   m i n ő s é g e : erősen tömörített
S T Á T U S Z 
A z   a d a t r e k o r d   s t á t u s z a : KÉSZ
F E L D O L G O Z Ó 
S z e r e p   /   m i n ő s é g : katalogizálás
A   f e l d o l g o z ó   n e v e : Laskay Gabriella