http://keptar.oszk.hu/094700/094756 magyar_grafika_1920_112c.jpg http://keptar.oszk.hu/094700/094756/magyar_grafika_1920_112c_kiskep.jpg Nagy Gergely diptychája Nagy Gergely diptychája digitalizálta Országos Széchényi Könyvtár Budapest Magyarország elektronikus szerkesztő MEK Egyesület Budapest Magyarország felvéve 2020-02-05 2020-02-05 elérhető 2014-02-14 2014-02-14 Az EPA-ban való regisztrálás dátuma. grafika újságrészlet Magyar Grafika Magyar Grafika [szerk.] Bíró Miklós 1. évf. 5. sz. (1920. május) időszaki kiadvány OSZK EPA https://epa.oszk.hu/02500/02506/00005/pdf/ Creative Commons Attribution-ShareAlike 4.0 Könnyűipar, vegyipar Fa- és bútoripar Képzőművészet, vizuális művészetek Könyvművészet, tipográfia Képzőművészet, vizuális művészetek Festészet, grafika Történelem, helytörténet Ipar- és technikatörténet grafika műfaj illusztráció műfaj írástörténet tárgyszó/kulcsszó falemez tárgyszó/kulcsszó karcolat műfaj Gergely (pápa), I., Nagy, Szent (540-604) személynév 20. század időszak Nagy Gergely diptychája. "A pugillaria. Ceranak, tabellának, diptychának, vagy polyptichának is nevezték, aszerint, amint egy-két, vagy több viasztábla összeerősítéséből állott. Sokban emlékeztetett a mi elemi iskolai palatábláinkra, azzal a különbséggel, hogy a pugilláriáknál a palalap helyén vékony, feketére festett falemez volt, melynek egyik oldala 2-3 mm. vastag rétegben, fehérített méhviasszal volt bevonva. Méretük a 6 cm. szélesség és 15-19 cm. hosszúság körül ingadozott. Írásnál egy e célra készült pálcikával, a stílussal karcolták bele a szöveget a viaszrétegbe, mely tekintettel az alap fekete színére, feketén tűnt elő. Esetleges hibák eltörlésére a stílus gomhaalaku másik vége szolgált. Hogy a bekarcolt feljegyzések a pugilláriák egymásra fektetésekor el ne törlődjenek, a viaszréteges oldalon a táblácskáknak keskeny, kb. 1/2 cm. magas védöperemük volt. Ha a pugillária két ilyen táblából állott, akkor diptychának, ha háromból, akkor triptychának, ha esetleg többől, úgy polyptychának nevezték. A táblák egymáshoz erősítése karikák, szijjak vagy csuklós pántok segítségével történt, mindig olyanformán, hogy a viaszréteges oldalak egymásra feküdtek és összehajtva, a diptycha sima lapfelületei kerültek a külső oldalra. A dyptichák általában és főleg eleinte igen egyszerűek voltak, nagyobbrészt bükkfából készültek s tisztán csak gyakorlati célt szolgáltak. A római császárság idejében azonban ezt az egyszerűséget egyre jobban fokozódó pompakifejtés váltotta fel, a falapok helyett egyre sűrűbben fordultak elő arany-, ezüst- és elefántcsonttáblák, külső felületükön többé-kevésbé gazdag díszítéssel. És amikor divattá lett, hogy a konzulok, praetorok és aedilisek hivatalbalépésük alkalmával, nyilvános ünnepeken, nevezetes évfordulókon, vagy újévkor ilyen diszes kivitelű dyptichával ajándékozzák meg egymást, tisztelőiket vagy barátaikat, a dyptichák ból lassan egy különálló műipari tipus fejlődött ki, melyet dypticha-consularis-nak, vagy konzuli dyptichának neveztek. ... "(Forrás: Magyar Grafika, 1920. május) Gallineus Concessus fa pugilláriája https://dka.oszk.hu/094700/094754 JPEG képállomány N JPEG képállomány 630x1439 300 szürke kevéssé tömörített KÉSZ katalogizálás Nagy Zsuzsanna